Nyolc-kilenc évvel ezelőtt aligha volt elképzelhető, hogy az akkori Omega első számú zeneszerzője egyszer nagylemezt ír az akkori Metró vezetőjének. Ám az idő múlik, s ami egykor lehetetlennek tűnt, ma valóság: Zorán első szólóalbumának zenei vezetője és két dal kivételével a nóták egyik szerzője Presser Gábor.
Az első oldalt az Egészen egyszerű dal nyitja. Ebben Zoránnak a szép és a jó iránti vágya fogalmazódik meg, túlnyomórészt sablonos verssorokban. A zene sem nyújt sok újat, legfeljebb hangszerelése dicsérhető (ez különben az egész lemez erőssége); jól hat például Somló Tamás finom hegedűjátéka a „lukakban".
Másodikként a hasonló témájú és szöveganyagú Addig jó nekem című szerzemény következik. A zene itt már kitűnő, s hogy nem hangszerelték túl (csak egy zongora adja a hangszeres alapot), az nyilván Presser érdeme. Izgalmas zongorajátéka rendkívül hatásos.
Ezután jött az album legjobb felvétele, a reggae-stílusú Amikor elmentél tőlem. Hangszerelése mesteri, a fúvóskar szerepeltetése különösen feldobja. A szöveg sajnos itt is jobbára a közhelyek színvonalán marad. A dallam igen fülbemászó.
Somló írta a Név nélkül zenéjét. A vezető akkordmenete érdekes, a refrén viszont megelégszik két, egy-egy szekundnyi dallamhajlítással, s ez némiképp rontja a hatást. Ebben a nótában érvényesül legjobban a népes vokálegyüttes, közte a Kócbabák. A szöveg komolyabb hangvételű folytatása az előző száménak.
Tolcsvay László akkord-felbontásos gitárjátéka kíséri a Kiáltás című dalt. A szám egész hangulata a Simon és Garfunkel duó A bokszoló című dalát idézi fel, de ez nem jelenti azt, hogy a Kiáltás is olyan jó: dallama és szövege is semmitmondó.
A második oldalt a Nekem nem elég című nóta vezeti be. Szövege az ismert Váci Mihály-vers popos változata. A vokál a Szólj rám, ha hangosan énekelek refrénjének akkordmenetére énekel. A dallam egyhangúságán még a háromszori hangnemváltás sem segít.
Jó hangulatú, üde country-dal következik ezután, a Menj el. Az első versszakoknál még úgy tűnik, itt sem hallunk többet frázisoknál, ám később kiderül, az ironizáló szöveg messzebbre céloz: „Ha már nem bocsátasz meg, ha bántanak, Hogyha szeretnéd, hogy megbocsássanak, / Hogyha akarod azt, hogy hiányozz és visszavárjanak, / Menj el, menj el, menj el! (...) Hogyha megunták az összes arcodat, / Hogyha szeretnéd, hogy megbocsássanak, / Hogyha arra vágysz, hogy tárt karokkal visszavárjanak, / Menj el, menj el, menj el!"
Demjén Ferenc gyengén sikerült szerzeménye a jamaikai ihletésű Az aranykulcs. Szövege szimbólumra épül; nem enged következtetni túlzott versírói erényekre. A zene egyszerűen: unalmas.
Dzsesszes gitárfutamok indítják a lemez leghosszabb, Apám hitte című számát. Lírai dal. Az egyetlen igazán jó szöveg az albumon, felsorolása a Hanyas vagy?-ra emlékeztet.
Az Egészen egyszerű emberek rövid lélegzetű, fúvósokkal kísért szerzemény; talán érdemes lett volna hosszabban kibontani, mert így csak érdekes dallam fültanúi lehetünk.
Végül egy gitárszám hangzik el Babos Gyula és a főszereplő tolmácsolásában. Nem rossz kompozíció, de nem is tartogat különösebb értékeket.
Zorán énekhangjának lehetőségeit jól kihasználja lemezén, stílusa mit sem változott az évek során. S ő az első énekesünk, aki önmagát kísérve, olyasfajta muzsikát űz, mint egy rockzenekar. Külföldi példaként David Bowie-t vagy Elton Johnt említhetném.

•	Nyomtatóbarát változat