Egy kislány néz rám. Nem mosolyog, csak néz nagy szemekkel. Csodálkozva és szemrehányón egyszerre. Nem tudok szabadulni a tekintete varázsától, nyugtalanná tesz, felkavar. Az elfakuló arckép egy hanglemez borítóján látható, amelyen egy vörös felirat fut keresztül: Szép holnap. A bal sarokban csak ennyi áll: Zorán. Ez az immáron ötödik önálló nagylemeze a népszerű előadónak, amely a minap került a boltokba, s máris sok helyen elfogyott. Jómagam is már legalább tízszer feltettem a lemezjátszó korongjára, hogy újra és újra meghallgassam. Érdemes. Nemcsak azért, mert pazar alkotógárda adta hozzá tudása legjavát, nemcsak azért, mert gyönyörű, fülbemászóan dallamosak a számok, s Zorán jellegzetes orrhangján énekelve legjobb formáját nyújtja, hanem azért is, mert a dalok szövege igencsak elgondolkodtató. Az alkotás nem egyéb, mint álmaink és erőink túláradó teljessége. Zorán tudja, egyedül ezekben a dalokba, vagyis műalkotásokban adhat formát ábrándjainak, egyedül az alkotás révén válhat cselekvővé és mindent tudó szemlélővé: „Szép holnap miféle harsonákra vár, miféle nemzedékre száll miféle csillagokban áll/ hogy szép holnap vár/ szép holnap vár„ – énekli Zorán Sztevanovity. – „Jó így/ ölemben ma még jól elférsz/ s kerek földnél többet érsz/ és minden álmom benned él/ most jó így, s ha felnősz távolabbra nézz/ s talán e földön, ahol élsz a béke egyszer körbeér...”
Az ember sokat békétlenkedik az évek során önmagával, lelki válságaival, sérelmeivel. Ez nem tesz jót a világnak, mert az ember hajlamos rá, hogy a mindenséget – amihez éppenséggel mérnie kellene magát – okolja mindenért. az ember sokat békétlenkeedik a világgal, s benne a saját sorsával, és az évek múltával egyre kevésbé hisszük el, hogy egy bizonyos nagykönyvben van mindez megírva. Minden békéhez előbb lelki béke kell, belső nyugalom, csendesség. Aztán családi béke. Nemzeti megbékélés, hogy lehessen békében, békességben élni. Erre van az emberiségnek a legnagyobb szüksége. Hiszen enélkül is túl sok a fenyegető árny, amivel az emberiségnek – egy szép, szebb holnap reményében – meg kell birkóznia. Újabb és újabb természeti csapásoknak vagyunk kitéve védtelenül, éhínségnek, vírusos fertőzések határtalan terjedésének, az erdők mérhetetlen pusztulásának, a trópusi őserdők elpusztításának, vizeink s a levegő fokozatos elszennyeződésének, a túlnépesedésnek, a váratlanul ránktörő radioaktív sugaraknak, az ózonréteg kilyukadásának, az álalt- és növényvilág fokozatos eltűnésének...
Szép holnap. Mióta világ a világ, erre vágyik az ember, megtetézve az álmok netovábbjával, a szép jelennel. Békével, boldogulással. Hiszen a szép holnap reménye viszi előbbre a világot. Arany János ezt a szívet-lelket betöltő érzést így fogalmazta meg egyik versében: „Kívül, belül maradjon Békében az ország...„ Ki ne vágyna erre? S a világot – megosztottságában is – egyetemes hazánknak kell tekintenünk: közös otthonunknak, ahol fenyegetettség, a lelket megevő félelem nélkül szeretnénk élni és életet hagyni magunk után. Juhász Gyula írta mélységes meggyőződésének hangot adva: „És minden dolgok mélyén béke él...”; Babits pedig abban hitt rendületlenül: „Kell hogy az úr áldja, védje/ aki azt énekli: Béke."
Az év elején tartott XI. országos békekonferencia is igazolta: megerősítette helyét a magyar politikai életben a békemozgalom. Tovább gyarapodott azoknak a száma, akiknek ez az egyik olyan terület, ahol értelmes, hasznos, az össztársadalmi célokat szolgáló munkát tudnak végezni. Szimpatikus törekvés, hogy az egyes embert és törekvéseit állítják a középpontba, s amint legújabb, mindenhová kinyomtatott „jelszavuk„ is hirdeti: „A béke minden ember legszemélyesebb közügye.” Az Országos Béketanács már eddig is teret kínált a különbözőségnek, bátorította az önkifejezést és mindinkább a változatosság, a vitaszellem hatotta át a mozgalmat, amely a nemzeti egyetértés megújhodott társadalmi intézménye, a hétköznapokban is élő és vonzó közösségteremtő erő lett.
A bizalomépítés a konferencia központi gondolata volt, mivel a békemozgalmak világszerte éppen eben tudnak a legtöbbet tenni. Alapvető nemzeti és egyéni érdekünk küzdeni a bizalom légkörének helyreállításáért. S nyár lévén erre kiválóan alkalmas a turizmus, a népi diplomácia, az országhatárokat áthidaló kíváncsiság, a saját szemű tapasztalás, élményszerzés vágya.
A magyar békepolitika is része annak a nemzetköz közmegegyezésnek, amely példátlan történelmünkben, s amelynek fenntartása a jelenlegi bonyolult helyzetben minden korábbinál fontosabb feladat. Arra kell törekedni: a mára, a jövőre irányítsuk a figyelmet, s hogy a múltból a mának szóló tanulságokat jelenünk szemszögéből hasznosíthassuk, mert nem a múltat kell ismételten megrágni, hanem a ma problémáit ma megoldani. De ehhez a múltból is le kell vonni a tanulságokat. Például abból hogy az elmúlt négy évtizedben csak huszonhat napon keresztül volt általános béke a Földön, s 25 millió ember halt meg ezen időszakban folytatott 120 háborúban...
Az emberiség a nukleáris energia felhasználásának korszakát éli, amelynek éppúgy haszonélvezője, mint foglya. Az atom – mind katonai, mind polgári felhasználási formájában – az élet valamennyi területét áthatja. Ám nukleáris korunk fenyegetései nem ismertik az államhatárokat, és ezért a békemozgalmak is csak az országhatárokon átívelő cselekvésvágy, jövőféltés mederbe gyűjtésével léphetnek fel eredményesen. E mindannyiunkat érintő kérdések tisztázása nélkül lehetetlen a békés jövőépítés reális esélyeit, cselekvési programját meghatározni. A békekonferencia munkabizottsági ülésén a tudósok, írók, művészek javasolták e téma lapos feltárását. A tudomány és a kultúra művelői az érvek, értékek felmutatása, az élménynyújtás révén a békés jövőt, az élet minőségét előtérbe helyező közgondolkodás kialakításával a legnagyobb eséllyel vehetnek részt, s ez erkölcsi köttelességük is. Ezért az OBT a hirosimai és a nagaszaki atomtámadás 42. évfordulójához kapcsolódva előadói konferenciát rendez ma, szerdán a Tudományos Akadémián, Együttélés a nukleáris kor problémáival címmel. A tanácskozás célja, hogy új megközelítésekkel, szemlélettel járuljon hozzá olyan meggyőző erejű érvrendszer kialakításához, amelyet a békemozgalom hazai és nemzetközi tevékenységében egyaránt alkalmazhat, s ezáltal a közgondolkodás megújítását, a tudomány és kultúra különböző területei közötti együttműködést is elősegítheti a szép holnap érdekében.

•	Nyomtatóbarát változat