A görögkeleti naptár szerint január 6-ra esik karácsony szentestéje. A Sztevanovity családban a hagyományokhoz híven tartják az ünnepet. Zorán kislányával ilyenkor szüleihez megy, ahol összegyűlik a család.
Idén azonban kicsit másképp lesz, hiszen fivére, Dusán és családja külföldön tartózkodik, így csupán ők lesznek a szülőknél.
– Az ünnepet nem lehet pótolni, de ha hazajönnek, természetesen összejövünk – mondta a zenész. – Persze a telefon mint összekötő kapocs kéznél van.
Zorán szerint akármennyire vallási eredetű az ünnep, városiasodott világunkban leginkább az együttlét, a közösen elköltött meghitt vacsora a fontos. Anyukája már kora reggeltől a konyhában sürög-forog. A menü csakis zsír-, tojás és húsmentes ételekből állhat, hiszen ezzel a nappal zárul a hathetes böjt. Az asztal fő dísze a kelt tésztából készült kalács, amely bőségszimbólum. Minden megtalálható rajta, ami a természetben megterem. Zoránéknál ezt is a mama készíti, különös gonddal díszítgeti. A család gyermekeiről külön egy-egy figurát készít a kalács tetejére, ám azt csak ő árulja el, hogy melyik bábu kit rejt. Sötétedés után megszólal a harang, amely jelzi az ünnep kezdetét. A szokás szerint ekkor a családfő szalmát hoz, fölszenteli a lakást és diót dob a négy égtáj irányába.
– A szüleim lakásához legközelebb a belvárosi szerb templom van – mesélte. – Jó szélviszonyok között el kellene érjen odáig a hang, ám én még sosem hallottam. A szalma nálunk már csak jelképesen van meg. Ám fát mindig állít édesapám.
A fenyőfa külön érdekessége, hogy azt Zorán papája a katolikus karácsony után szokta megvásárolni, mivel december huszonnegyedikét általában vagy nála, vagy Dusánéknál töltik.
– Természetesen a gyerekek örülnek a legjobban, mert duplán kapnak karácsonyi ajándékot – mondja mosolyogva az énekes.

•	Nyomtatóbarát változat