Jöhetnek új zenekarok és új énekes sztárok. Zorán legyőzhetetlen. Dalait egyaránt fújják az ötvenesek és a huszonévesek. A koncerteken a mamák és papák mellett ott ülnek a gyerekek is. Egyformán követelik az újabb és az újabb dalokat.
Március 15-ike óta Zorán zenésztársaival zárt ajtók mögött próbál egy budai művelődési házban. Hány órát töltöttek ott? Ilyenkor senki nem számolja a perceket. A show-ra fel kell készülni. A közös próbák után Zorán néha még otthon is előveszi a gitárt. Ujjbegyei meg is keményedtek. A „favágó korszak” – Zorán nevezte így – ma este véget ér. Most már fel kell menniük a „jéghegy csúcsára” – ez is Zorán kifejezése –, azaz ki kell állnia közönség elé. Hosszú út vezetett idáig.
– Az ember dolgozik. Hátul a színfalak mögött. A szerző- és zenésztársaival. Bezárva, egy lakásba, egy szobába – meséli. – Megszületnek a dalok. Aztán jöhet a stúdió. Bármennyi időt kapunk, a végén mindig kevés. Az utolsó napokban azt érezzük, kellene még néhány óra, az utolsó órákban pedig azt, hogy kellene még néhány nap. A legutóbbi albumom elkészítésével is csúsztam. De van egy pillanat, amikor be kell fejezni. Még szerencse, különben lehet, hogy az idők végezetéig egy lemezen dolgoznánk.
Aztán kezdődhet az új korszak, a felkészülés a turnéra. Meg kell szerkeszteni a műsort. Eldönteni, mi kerüljön a programba. Utána pedig minden dalt sokszor kell eljátszani. Amíg csak megérzik a finom hangokat. Szóval ebben a „favágásban”, is van valami szép. Zenésztársaival, akiket ő hangszereik legjobbjai közé sorol, régóta együtt dolgoznak. Hatórányi repertoárjuk van.
Zorán bevallotta, hogy soha nem könnyű a műsor összeállítása. Jó pár éve van már a pályán. Mindig fél, hogy a régieket talán unja a közönség. Aztán mindig meggyőzik, hogy például az Apám hitte című nótát nem hagyhatja ki. Sőt, szinte kötelességszerűn meg kell jelennie a dalnak a műsor végén. Igaz is, volt már, hogy Zorán is csalódott, amikor ide jött egy-egy neves külföldi banda, olyan, mint a Rolling Stones, és ő hiába várta valamelyik népszerű dal felcsendülését. Egyébként is próbálná csak meg Zorán kihagyni az Apám hitte című nótát. Úgysem engedné le a közönség a színpadról, ameddig meg nem kapja. Jobb, ha ő ezt előre betervezi.
Így tehát az új dalok a fergeteges sikert aratott Zorán 1997 című lemezről és más örökzöldeknek számító régi slágerek is felhangzanak Győrben, Gyulán, Miskolcon, Nyíregyházán, Pakson, Pécsett, Sopronban, Szegeden, Szolnokon. Zorán és csapata átszeli az országot. Budapestre május 2-án érkeznek. Akkor lesz a BS-buli. Olyan, amilyet Zorántól megszoktunk. Ülőhelyes. Ő ehhez ragaszkodik. Így kevesebb lesz a férőhely, kevesebb jegyet lehet eladni. Legyen, de nála a küzdőtéren ne álljanak, ne sétáljanak, ne táncoljanak. Szerinte ez a műfajnak nem áll jól.
Zorán már előre tudja, hogy most is úgy történik majd minden, mint az elmúlt években. Ha vége a bulinak, lejön majd a színpadról, igazán soha nem tud örülni. Legyen bármilyen zajos is a siker, követeljen a közönség akárhány ráadást, ő csak egyre tud gondolni: mit rontott el.
Most éppen arra gondol, hogy a turné után hosszabb szünetet tart. Úgy érzi, a 1997 című korongjával is várnia kellett volna még. Hadd éljék a dolgok a maguk életét. Az embereknek legyen idejük ezeket megszeretni vagy elfeledni. Ezért döntött úgy, hogy az idén nem készít új lemezt. Még talán jövőre sem. De unatkozni nem fog. Régen tervez valamilyen színpadi dolgot, filmzeneírás is érdekelné. Legfeljebb ha hiányzik majd a zene, előveszi otthon öt gitárjának egyikét és játszik. Gyakorol. Mert ő a hangulatait soha nem ölte gitárjába.
Persze nem tagadja, sokat köszönhet mecénásainak. Nem használja a szót: szponzor. Mert számra az Aral, a Volkswagen és a Westel 900 – mecénás.
– Nem tudnék nélkülük ilyen színvonalon dolgozni. Nem tehetném meg, hogy kilenc ember legyen a színpadon, és megfelelő színvonalú technikai berendezés – mondja a művész – Kalapemeléssel tartozom nekik, azért is találtam ki, hogy mecénásként emlegetem őket. Már fél évtizedes a kapcsolatunk. 1993-ban jöttünk össze, amikor harmincéves jubileumomat ünnepeltem.
Ez az öt esztendő azt is bizonyítja, hogy a mecénások is rájöttek: jó dologba fektettek pénzt.
Mert az üzlet, az üzlet. Zorán neve nekik is rang.
Zorán egyébként elégedett ember. Szakmailag. Azzal, amit elért. Azt mondja, soha nem érdekelte, hogy meddig állhat a csúcson. Ott fent már nem fontos, hogy meddig nézegethet körbe-körbe. Jobban szeret mindig újra és újra elindulni, fel a hegytetőre, ismét végigjárni az utat. Talán ezért reménykedhetünk abban, hogy Zorán mégis megváltoztatja a tervét, és nem tart hosszúk szünetet az újabb lemez elkészítése előtt.

•	Nyomtatóbarát változat