Könnyen megpendülnek lelkem húrjai, s ez így van ifjúkorom óta – vallja Zorán, akinek a slágereire oly sokszor bújtunk össze a táncparketten, s még könnyeinket sem szégyelltük. Korra és nemre való tekintet nélkül romantikáztunk a romantikára, melyet egy gyerekkori élmény és a festői dalmát sziget. Hvar ihletett. – Eleinte titkoltam és mindent megtettem, hogy palástoljam romantikus mivoltomat, de már jó ideje tudom, hogy nincs értelme. Dacára annak, hogy kemény világban élünk, ahol talán csodabogárnak nézik azt, aki kirí a tömegből. Úgy tudom, a férfiak meglehetősen rossz halálozási statisztikájában az is szerepet játszik, hogy neveltetésük folytán nem merik kimutatni érzékenységüket. A környezetemben szerencsére még nagyon sokan vélekednek úgy, hogy ha valaki romantikus, az inkább erény. S a felfokozott érzelmi állapot nem a gyertyafényen, a mesterséges körítésen múlik. Akkor a legjobb, ha spontán éri meg az embert. A fiatalok is kevésbé titkolnák erre való érzékenységüket, amennyiben nem hasítana folytonosan tudatukba: akkor vagy vagány, ha nem tárod ki a lelkedet. Tizennégy éves Sandra lányomat még biztatom is arra, hogy ne szégyellje, ha elpityeredik egy filmjelenten.

•	Nyomtatóbarát változat