Napi Magyarország
1998. május 2. szombat
Mutasd meg, hogy vezetsz – megmondom, ki vagy!
Zorán: Műszakilag is érdekel az autó
– Most zárult le a vidéki turnéja. Úgy tudom, több ezer kilométert most is sofőr nélkül tett meg. Ennyire szeret vezetni?
– Valóban az egyik autót én vezettem végig, pedig a több mint két órás színpadi szereplés után komoly fizikai megterhelésnek vagyok kitéve. Ennek ellenére a koncert végén is mindig szívesen szállok az autóba. Számomra kikapcsolódást jelent a vezetés.
– Dalaiból ítélve ön egy „szelíd motoros". Vagy mégsem?
– Igazából nem szeretem a tétlenkedést, impulzív vagyok a vezetésben is, szeretem kihozni magamból a maximumot. Szerintem a vezetési stílust alapvetően a személyiség határozza meg. Én például defenzív vezető vagyok, akkor is szétnézek a kereszteződésben, ha nekem van elsőbbségem. Igyekszem biztosítani magam többszörösen is. Nem merek a véletlenre bízni semmit. Ebben benne van a kelet-európai élettapasztalat is. Ezt az életérzést leginkább egy viccel tudnám érzékeltetni. A taxis minden zöldnél megáll, s az utas kérdésére, hogy miért teszi ezt, a következőt válaszolja: mert ekkor jön keresztbe a kolléga. A közlekedésünkre nagyjából igaz az, ami társadalmunk egészére jellemző. Egyesek úgy közlekednek, mintha mások nem is lennének az utakon. A gőgöt látom megjelenni az autózásban. Nem vagyunk tekintettel egymásra, van még mit tanulnunk a közlekedési kultúrából.
– Ön elárulta, hogy „hisz egy-két szép dologban". Értékrendjében hol helyezkedik el az autó? Számít-e, hogy miből száll ki egy sztárzenész?
– Manapság tulajdonképpen mindegy, hogy milyen autóból szállok ki, mert devalválódott ez is. Valójában minél komolyabb egy autó, annál gyanúsabb a dolog, és egyáltalán nem biztos, hogy valódi értéket fed. Sőt. Ma már nincs akkora jelentősége annak, hogy milyen autóval jár egy sztár. Van, aki autómániákus, és van, aki taxival jár. Engem műszakilag is érdekel az autó. Nem tartozom azok közé, akik csak arra használják az autót, hogy A-tól B pontba eljussanak.
– Milyen autóval rója az utakat? Milyen volt az elmúlt 30 év autósszemmel?
– Szerencsémre volt, már gimnazista éveim végén elkezdtem vezetni a család Opel Kadett-jét. Az első kocsim pedig egy 124 S torinói Fiat volt, majd 1500-as Lada következett, később Mercedeseim voltak. Most viszont egy nem akármilyen Volkswagen Passatom van, V6-os motorral (193 LE), automata sebváltóval és sok-sok extrával. A három szponzorom közül az egyik éppen a Volkswagen.
– És hol marad a romantika? Milyen autós vágyai vannak?
– Szeretem a régi autókat, és különösen kedvelem a Jaguart.
– Kíváncsi lennék rá, milyen zenét hallgat autózás közben?
– Van az autómban CD-lejátszó, de én inkább rádiót hallgatok, nem zenét, hanem informatív műsorokat, általában híreket. De azért továbbra is hiszek a dalban, a dalban, a dalban...
Csonka
