Népszabadság
1987. december 4. péntek
Zorán Szép holnapja: régi trió új sikere
A sokféle stílusban perfekt Presser Gábor az előző évtized közepén kölcsönzött új arcot Zoránnak, és a beatnemzedék másik, ám akkoriban kissé elfeledett sztárja teljes sikerrel tért vissza a leginkább talán századvégi sanzonoknak nevezhető dalokkal. Olyanokkal, mint az azóta örökzölddé vált Apám hitte, a Mi kéne még, vagy a Demjén Ferenc közreműködésével készült Aranykulcs.
Az új arc – ahogy nem igazi magyarossággal mondani szokás – „ki lett találva”, s ebben nemcsak a Presser-Zorán kettősnek, hanem a szövegíró Sztevanovity Dusánnak is komoly érdemei voltak. Ezt azért kell most külön hangsúlyozni, mert a legújabb Zorán-album, a Szép holnap, az eddig legkiválóbb darabja korábban sem sikertelen hármas szereposztásban, és zenei összeállítás ide vagy oda, a prímet ezúttal a versek viszik.
Dusán szelíd iróniával és a beatkorszak „öregjeinek” (ha az idézőjel még jogos is, azért telik az idő!) rezignáltságával tekint vissza a hajdani nagy nekibuzdulásra, az akkoriban diadalmasan sereglő, ám húsz-huszonöt év elteltével botladozó valósággá lett álmokra. „Uram, a dolgok rosszul állnak” – mondja fanyar felhanggal korosztálya nevében, és az elveszett illúziókat mosolyogja meg csöndesen a többi számban is. Igaz, ahol Presser visszacsempészi a „Boogie-woogie klubok” hangulatát (Hé ‘67; Nem kell mindig), ott Dusán is harsányabbra vált, de – túlzás nélkül – bölcs humorral párosuló kiegyensúlyozottságát mindvégig megőrzi.
Noha a pálma a szövegeké. azért ez a lemez nem lehetne olyan kitűnő, mint amilyen, ha a muzsika nem volna tökéletes összhangban a nem éppen vidám, mégis megragadó versi miliővel. A sanzonokhoz illő hangszerelés egyszerű és ezért itt nagyszerű, s még a Dire Straits remek dalát (Why worry) is sikerült méltóképpen megszólaltatnia, éppen a magyarított címadó számban, a kibővített LGT-triónak (Presser, Karácsony János, Solti János).
A Szép holnap talán az év legjobb hazai poplemeze. A két számot komponistaként is jegyző Zorán diszkrét énekével sem háttérzene, mert az első szerzeménytől az utolsóig oda kell rá figyelni.
Hegyi Iván
