Zorán harminc éve tartó pályafutása, eddigi 15 szóló nagylemez, számos aranylemeze, jellegzetes „mesélő„ zenei stílusa egyfajta állandóságot sugall. Frissen megjelenő dalai, egy-egy újabb fellépése mégis mindig az újdonság erejével hat a közönségre. Tavaly karácsonyra kiadott új albuma a már jól ismert szövegírókkal és zenekarral közösen készített 1997, már az idei koncertkörút kezdetére aranylemez lett. A Budapest Sportcsarnokba május 2-ra meghirdetett „bulija” pedig a hazai könnyűzenei élet egyik legnagyobb eseményének ígérkezik.

– Gyakran a „szomorú szépség" jelzővel illetik a dalait. Egyetért ezzel?
– Bizonyos értelemben igen. Hiszen olyanok, mint az életünk. Akad köztük szomorú és vidám egyaránt. Úgy érzem, az új lemez anyaga is érzelmileg sokszínű lett, annak ellenére, hogy elég szomorú előzmények után született.
– Mindmáig megpróbálta távol tartani magát a politikától. Van-e mégis olyan eszmerendszer, amiben hisz?
– Igen, de ha erről beszélünk, tulajdonképpen már majdnem azt is eláruljuk, hogy melyik pártra szavazunk. Ezért míg nyilvánosan, a nagyközönség előtt egyáltalán nem, addig magánemberként szívesen politizálok. Ez – hétköznapi fogalomként értelmezve – egyszerű véleményformálást jelent. Ha pedig valaki nagyon akarja, a dalaimból könnyen kiolvashatja a világnézetemet.
– Néhány éve azt mondta, hogy a fiatalok dolga „valami egészen újat csinálni„. Eszerint ön már „csak” eddigi élettapasztalatait közvetíti?
– Erről igazán Dusán tudna beszélni, hiszen ő írja a dalszövegeket. Igaz viszont, hogy rám szabva íródnak, s én tolmácsolom őket. De egy bizonyos kor fölött szerintem nevetséges és erőltetett lenne az a radikalizmus, ami egy fiataltól teljesen természetes. Bizonyos esetekben híve vagyok a radikális megoldásoknak, de önmagamban már nem érzem azt az égő tekintetű forradalmárt, aki esetleg szerettem volna lenni ifjúkoromban. Dalaim az én korosztályom életérzését tükrözik, de ettől persze még egy huszonéves is gondolkodhat hasonlóképpen.
– Gyermekkora egyik maradandó élménye volt a detektoros rádió, sőt, ha hiszünk a sorszerűségben, akkor ez talán ómen volt. Vajon voltak-e ehhez fogható emlékezetes pillanatok felnőttkorában is?
– Ilyen sordöntő pillanat lehetett, amikor Presser Gáborral elkezdtük az első szólólemezem felvételeit. Persze ezek a sok mindent befolyásoló, fontos pillanatok csak sokkal később tudatosulnak bennünk.
– Az ön igazi hajtóereje mindig a kételkedés volt. Igaz ez még ma is?
– Úgy érzem, hogy a kételkedés visz előre sok mindent az életben. Ez tartja folyamatos ellenőrzés alatt azokat a dolgokat, amelyekről korábban már döntöttünk, de lenne még mit csiszolgatni, javítani rajtuk.
– Áthangszerelte-e vagy átigazította-e korunk zenei igényeinek megfelelő stílushoz régebbi dalait?
– Sosem volt szándékomban, hogy az éppen aktuális divatáramlatnak megfelelő dalokat énekeljek el. Persze a koncertekre kissé módosítani szoktuk a hangszereléseket, mert más a stúdió és más a színpad.
– Kik a május 2-i koncert zenekarának tagjai?
– A billentyűs hangszereken Pap Gyula és Czomba Imre játszik, utóbbi tangóharmonikázik is. A doboknál Csurgai Attila, az ütőshangszereknél Horváth Kornél, a gitárokon Sipeki Zoltán, a basszusgitárnál Fekete Tibor, a szájharmonikán Szabó Tamás muzsikál. És persze ott lesz a két elmaradhatatlan vokálista, Fajth Ildikó és Magyar Hajnalka.
– Majd minden koncertjére meghív vendégeket. Idén kikre számíthatunk?
– Nem annyira a show, mint inkább a zenei változatosság a célom. Presser Gábor már állandó résztvevőnek számít, zeneszerzőként és előadóként egyaránt „bérelt" helye van. A többi vendégről viszont nem szeretnék semmit előre elárulni.
– Miként jellemezné a turné eddig állomásait?
– Hál’istennek a legtöbb helyen pótszékes, állóhelyes koncertjeink voltak. Remélem, telt házunk lesz szombat este a sportcsarnokban is.

•	Nyomtatóbarát változat