Merész ötlet megvalósításán munkálkodik Zorán Sztevanovity: szeretné, ha a közeli jövőben létrejöhetne egy kelet-nyugati szuper pontosabban kettő, hiszen az egyik színhelye Budapest, a másiké Los Angeles lenne. A magyar fővárosban és az Egyesült Államok nyugati partvidékén egyaránt délután három órától éjfélig tartana a program, de a kilencórás időeltolódás miatt Los Angelesben akkor kezdődne a műsor, amikor Budapesten véget ér. A műholdas televízióadásban a világ így tizennyolc órán át láthatná ezt a rockgálát, mely minden bizonnyal a műfaj egyik történeti eseménye lehetne. A koncert mindkét helyszínén egyaránt fellépnének világsztárok és kelet-európai muzsikusok, akik e térségben a legszínvonalasabban játsszák e zenét.
Az ötlet valójában két évvel ezelőtt született, s Zorán ma szerényen úgy fogalmaz, közösen vetődött fel a gondolat, amikor egy amerikai rockújságíróval napokon át beszélgetett a szakma helyzetéről. A hollywoodi zenei szaklap, a Music Connection munkatársa véletlenül épp a hazai Live Aid koncert idején járt Magyarországon, s látva az előadást megdöbbent, milyen fejlett nálunk a rock-kultúra, s lehetőségeihez képest mekkora műszaki háttérrel, hangszerparkkal rendelkezik a magyar rocktársadalom A beszélgetések során azután nem volt nehéz közös nevezőre jutni: meg kellene ismertetni Nyugat-Európával és Amerikával a közép- és kelet-európai rockmuzsikát, melynek legjobb módja egy világra szóló koncert lehetne.
Zorán a keleti rész kezdeti szervezési feladatait vállalta magár.a A hazai politika zöld utat adott a kezdeményezésnek, de Csernobilt követően a körülmények nemigen kedveztek a tervnek. A mikor az énekes ez év tavaszán az Egyesült Államokban turnézott, ahol az ott élő magyarok előtt lépett fel, eljutott Los Angelesbe is, s ismerősének ismét felvetette a koncertötletet. Mivel időközben a nemzetközi politikai légkör enyhült, s a Szovjetunió és a szocialista országok iránt is növekedett az érdeklődés, ismét előtérbe kerülhetett a kelet-nyugati rockgála. A hollywoodi szakember megnyert az ügynek egy világsztárokat foglalkoztató menedzserirodát, amelye tárgyalásokat kezdett a nagy amerikai televíziós társaságokkal, Zorán pedig, hazajövetele után a Népstadion és Intézménye vezetőivel állapodott meg: ha megvalósul a koncert, annak színhelye a Népstadion lesz. A tervezett időpont jövő év nyár vége vagy1989 késő tavasza lenne. az Egyesült Államokból érkező hírek szerint azonban az első tervezett időpont veszélybe került, mert akkora már nincsenek szabad műholdvonalak, s a szöuli nyári olimpiai játékok közelsége sem kedvező. Arról még nincs hír, hogy valamelyik tévétársasággal megegyezés született volna.
„Ma még nagyon sok a bizonytalan tényező, valójában a terv alig jutott túl az ötlet szintjén„ – „Hogy mégis a nyilvánosság elé léptem, saját hitelemet is kockáztatva, annak az az oka, hogy erről már sokan tudnak a szakmában, s féltem, hogy ellopják az ötletet. Vagy egyszerűen máshol, másvalakinek is eszébe jut ugyanez.”
„Ez egy drága buli lenne, mert ennyi világsztár pénzért még soha nem játszott egyetlen alkalommal.„ – mondja Zorán. „Amikor kiderül, hogy melyik tévétársaság tart igényt a közvetítésre, akkor az vagy egy összegben veszi meg az összes jogot, vagy a hirdetések felett továbbra is a szervezők rendelkeznek. Ezt követően indulhatna meg a hirdetések, a szponzorok gyűjtése, mely akár soha nem látott mértékű is lehet. „Tudom, hogy mi kis ország vagyunk ennek megszervezésére. Ezért ezt rá kell bízni az amerikaiakra. Mi legfeljebb a keleti szerkesztést vállalhatjuk.”
Hogy kik lesznek a fellépő előadók, arról az énekes úgy tartja, még meglehetősen korai beszélni. Nem csupán azért, mert a koncert tervezett időpontjáig még jó néhány nagy tehetség tűnhet fel a nagyvilágban, hanem azért is, mert sok függ annak a muzsikusnak a személyétől is, akit majd sikerül az ügy számára megnyerni, s akinek neve fémjelezheti a rockpárbeszédet". Zorán legszívesebben Paul McCartneyt látná e poszton. S ami saját szerepét illeti, a keleti műsor szerkesztését vállalja magára, természetesen nem egyedül, hanem egy hozzáértő csapat tagjaiként. Elve, hogy csak a minőségre szabad a majdani válogatásnál odafigyelni, hiszen a lehető legjobb arcunkat kell megmutatni a világnak, félretéve a nemzeti presztízs szempontjait. Így könnyen előfordulhat, hogy az egyik ország csak egyetlen zenekarral képviselteti magát, míg egy másik néggyel is, a minőségtől függően.
S hogy kinek mi lehet az érdeke a koncerten? Ezt Zorán így látja: „Nyilvánvaló, hogy az eseményeknek szimbolikus jelentősége van. az is egyértelmű, hogy ha mi kilépünk a világ elé, s a világ megismeri a kelet-európai rockmuzsikát, az nekünk óriási előny. A világsztároknak pedig egy újabb fellépési lehetőség, amelyre odafigyel az egész műfaj."
Zorán nagy lelkesedéssel beszél a tervekről. Látszik rajta, hogy őszintén hisz az esemény megvalósíthatóságában, akár teljes szabadidejét is hajlandó az ügy érdekében feláldozni. Azt követően, hogy először mesélt a nyilvánosság előtt a szuperkoncertről, számos hazai cég jelentkezett nála, amely hajlandó segédkezni a szervezésben. Járt a Magyar Hitel Bankban is, ahol szintén tetszett az ötlet, ami egyet jelent a hitelképességgel.
Arra a kérdésre, fellépne-e Zorán az általa kezdeményezett koncerten, s megértenék-e a távoli földrészeken is az ő sajátosan közép-európai életérzést sugárzó songjait, azt feleli: természetesen szívesen fellépne, de angolul énekelne ő is, hasonlóan a kelet-európai zenésztársaihoz.
De addig még számtalan szervezőmunka van hátra. Az ötletadó énekes mindesetre bizakodó. „Ha csak valamilyen politikai buktató nem jön közbe, nem tudok elképzelni olyan akadályt, amely meggátolná ezt a koncertet. Mert ez egy olyan rendezvény, amin mindenki csak nyerne!"

•	Nyomtatóbarát változat