Pesti Műsor
1998. április 17. péntek
Zorán
Ahol jó volt...
Tele van a város a május 2-ai koncerted plakátjaival. Az időpont mellett egyetlen komoly támpont szerepel rajta. A neved. Elég ennyi?
Szeretném hinni. Már jó ideje próbálom elérni, hogy kivívjam a közönség feltétlen bizalmát, és hálistennek évről évre jobb a fogadtatása a koncertjeimnek. Néhány sztárvendég neve nyilván plusz húzóerőt jelentene, de talán a plakáton szereplő szűkös információ is takarja a lényeget.
Lemezbemutató-koncert is lesz?
Részben. A tavaly megjelent 1997 című albumról sok dalt eljátszunk. A vidéki koncerteken már kialakult, hogy a műsor körülbelül két óra húsz percnyi. Ennek az új lemez anyaga csak a kisebbik hányadát teszi ki. A fennmaradó részen a korábbi felvételeimet éneklem.
Melyek a kihagyhatatlan dalok? Amelyeket a közönség vár és szinte követel?
Ebben némi összeütközés van a közönség óhaja és az én elképzelésem között. A legrégebben játszott dalokról néha úgy érzem, hogy a rengeteg ismétléstől kissé megkoptak. Ugyanakkor ezek a dalok hozzám tartoznak, szinte az előadói énem részévé váltak. Így az első szólólemezemen megjelent Egészen egyszerű dal, az Ünnep és az Apám hitte valóban szinte kihagyhatatlan.
A legutóbbi albumod Ahol jó volt című dalában azt énekelted, hogy Ahol jó volt, ott voltál, Ahol jó nekem ott vagy most is...". Gondolsz valakire az előadása alatt?
Ebben a dalban benne van a feleségem emléke. Presser Gábor ritkán ír szöveget, de ezzel a néhány gyönyörű sorával könnyű volt azonosulnom, hiszen az én lelkiállapotomat is tükrözi. Egy darabig kétségeim voltak afelől, hogy egyáltalán elénekelhetem-e ezt a dalt a koncerten, ugyanis nem szeretnék érzelgős lenni. Viszont én olyan előadó vagyok, aki az egész pályafutása során magáról énekelt: abban a reményben, hogy ez másoknak is mond valamit. Nem lennék őszinte, hogyha magánéletem legfontosabb történéseit kirekeszteném a művészi életemből, hiszen a kettő számtalan szállal fonódik össze.
A feleséged tragikus halála óta egyedül neveled a kislányodat. Megduplázódott a felelősséged?
Bizonyos értelemben igen. Az élet iszonyatos kegyetlenséggel hajtja tovább az embert. Nem lehet lazítani, tevékenyen részt kell vennem a gyermekem felnőtté válásában. Már tizennégy éves. Úgy vettem észre, hogy az utóbbi időben megkomolyodott. Talán gyorsabban megy végbe az érése, mint háborítatlan körülmények között. A szülő természetes aggodalmával féltem. Nincs kivel megosztanom a gondokat, és magamban is bizonytalan vagyok: mit csinálok jól és mit nem. Az a legfontosabb célom, hogy amennyire csak tudok, jó apja legyek. Ne csak mint művészre nézzem fel rám, hanem mint szülőre is. Ez nem könnyű feladat, mert a mai gyerekek nagyon is kritikusak.
A szüleid biztosan sokat segítenek. Már csak a szerb gyökerek miatt is nagy lehet nálatok a családi összetartás.
Valóban erősek a családi kapcsolataim. Naponta többször beszélek a szüleimmel telefonon. Számomra nagyon fontos a biztos háttér. A nagyobb ünnepeket mindig együtt töltjük. A szüleink lakásán összegyűlünk, elbeszélgetünk és jókat eszünk. Édesanyám Magyarországon is a szerb konyhát vezeti. Dusánnal ezeken a nem túl gyakori alkalmakon nyilván azokat az ízeket kívánjuk tőle, amelyeket gyermekkorunk óta ismerünk.
Ugye mi jó barátok vagyunk? énekelted. A család mellett mekkora szerepet tölt be az életedben a barátság?
Van néhány gyermekkori barátom. Sajnos a rohanós élet miatt ritkán találkozhatunk. Az évek során szakmai barátságok is szövődtek. Presser Gáborral és a többi zenész kollégával az életünk jelentős részét együtt töltjük, kialakult közöttünk a bizalom. Jó kapcsolatban vagyok a gyermekem általános iskolai osztálytársainak a szüleivel is. Abban a szerencsében volt részünk, hogy mi alapíthattuk meg azt az iskolát, amelybe hat évig járt a lányom. Együtt gyártottuk a padokat, raktuk le a padlót, festettünk...
Legalább hasznát vehetted a műszaki érzékednek. Köztudott rólad talán a Műszaki Egyetemen töltött évek hagyatéka , hogy szeretsz barkácsolni.
A padok elkészítésében élhettem ki ezt a hajlamomat. Azóta vettek újakat, de a régieket megőrizték, mint az alapító ősatyák termékeit. A barkácstudományomnak nemrég újra hasznát vettem. A kottaállványomat reparáltam meg. Állandó gondban voltam vele, sem a színe, sem a mérete, sem a megvilágítása nem volt jó. A próbaidőszak közepén egyszer csak letettem a gitárt, és nekiláttam a szerelésnek. Fél nap lett belőle, de precízen megcsináltam. A Budapest Sportcsarnok közönsége már láthatja a munkám eredményét. Belőlem is többet láthat, és nem csak fizikailag. Egyrészt ugye a kottatartó már nem takar el annyira, másrészt az új dalok kitakarják" az életem elmúlt néhány évét.
Dobay-Kiss Gábor