Zorán nem rajong az interjúért. Szerinte jobb, ha a személye helyett a dalai kerülnek a figyelem középpontjába. Amikor tájékoztatom, hogy az olvasók szavazata alapján ő lett az ide Aranyszarvas-díj egyik győztese, mégis szívesen áll kötélnek.

– Annyi siker után örömet szerez még önnek bármilyen díj?
– Jó érzés, hogy értékelik a munkámat. Bár a díjat én veszem át, tudom, hogy a kitüntetés nem csak nekem szól. Ez csapatmunka, annak ellenére, hogy a jéghegy csúcsaként az előadó jelenik meg a közönség előtt. Bármely díj átvételénél – nem azért, mert úgy illik – mindig hangsúlyozom a háttérben dolgozók érdemét. Szerencsére ezt elég sokszor megtehettem: az elsők között kaptam meg számos szakmai és állami kitüntetést. Mégis, talán a közönség elismerése a legkedvesebb. Nem befolyásolja semmilyen érdek, nem kell ettől félni, hogy valamiféle hátsó szándék rejlik mögötte. Ezért is köszönöm, hogy rámszavaztak az olvasók.
– Ön hosszú évek óta csúcson van. Kevés előadó mondhatja el, hogy évről évre megtölti a Budapest Sportcsarnokot. Minek köszönheti a tartós sikert?
– Hiszek a minőség értékében, és ennek szellemében dolgozom. Az viszont előre kifürkészhetetlen, hogy az előadás milyen mértékben érinti meg a közönséget. A siker titkát szinte lehetetlen megfejteni. Az én esetemben talán beérett az évtizedek óta őszinte hittel, megalkuvás nélkül végzett munka gyümölcse.
– Szerintem az őszinteség a kulcsszó. A dalaiban általában magáról énekel, és ez csak akkor lehet hiteles, ha őszinte.
– Valóban arra törekszem, hogy soha ne adjak elő olyasmit, amit nem érzek magánemberként is vállalhatónak. Így az egész pályafutásom során az életemről énekeltem.
– Ez néha azzal jár, hogy feltárja a legbensőbb titkait...
– Meglehetősen zárkózott vagyok. Talán a zene az egyetlen csatorna, amelyben – Dusán érzékeny és finom szövegével – megjelenik a magánéletem. A két éve bekövetkezett családi tragédiát azóta sem tudtam feldolgozni. Az 1997 című, tavaly megjelent lemezemen azonban már több olyan dal szerepel, amellyel a feleségemre emlékezem. Előadóként is tartozom neki ennyivel.
– Egyedül neveli a kislányát?
– Igen, az élet kényszerített ebbe a helyzetbe. A barátaim sokszor kérdezik, hogyan tudom összeegyeztetni a nevelést az egyébként is teljes embert kívánó zenéléssel. Nincs kibúvó, nem térhetek ki a napi gond elől, tevékenyen részt kell vennem a gyermekem felnőtté válásában. Olyan korban van – lassan tizenöt éves –, amikor néhány hét alatt is sokat változik. Lassan nagylány lesz. Nemrég a szüleimnél voltunk vendégségben, és meglepett a társalgási stílusa. A maga érvrendszerével és gondolataival egyenrangú partnerként vett részt a beszélgetésben. Jólesett ismét rádöbbenni, milyen helyes lányom van. Az is örömmel tölt el, ahogy drukkol nekem. Kipirul a koncertemen, szinte jobban izgul mint én.
– Mikor ajándékozza meg a közönséget újabb nagy koncerttel?
– Legközelebb jövő áprilisban lépek fel a BS-ben. Idén nem készítek új lemezt, ezért a korábban kiadott szólóalbumaim legsikeresebb dalaiból állítom össze a műsort. Hogy addig is a közönség kedvében járjak, ősszel rendhagyó válogatáslemezt jelentetek meg. A különlegességét a tematikája adja: alkotótársaimmal a férfi és a nő kapcsolatát „boncolgató" szerzeményeket válogattuk össze.

•	Nyomtatóbarát változat