– Beszélni vagy énekelni szeret jobban?
Zorán Sztevanovity, meg sem várva a kérdés végét, rávágja:
– Énekelni. Természetesen, hiszen ez a hivatásom. De itt most a dunaújvárosiak ifjúsági béketáborában mégsem énekelni fogok, beszélgetni jöttem, mint az Országos Béketanács tagja.
– Az imént azt mondta egy fiatalembernek, hogy minden ember vágya kifejezni érzéseit, a gondolatait, a véleményét. Önnek a dalon kívül mi szüksége van a szóra? Zenéje szorosan kapcsolódik a politikához, miért tartja fontosnak, hogy az Országos Béketanács tagjaként is tevékenykedjen.
– A közérttől az országgyűlésig az embereknek nem csak vágyuk, de kötelességük is elmondani a véleményüket –, ha van. Nekem a sok lehetőség közül a zene csak az egyik. És mert dalban, három percben nem mindig lehet kifejezni a gondolatokat, azért vállaltam magamra olyan feladatokat, mint a szakszervezeti munka és a békemozgalom.
– Hosszú évekig meg nem értés övezte nemzedékének gondjait. Sok idő telt el, a fiatalokból középkorúak lettek, de vajon megoldódtak-e a gondok, vagy átöröklődtek a következő nemzedékre?
– A Szép volna című lemez éppen erről szeretne szólni. A felszabadulás óta több generáció váltotta egymást, a kezdeti lelkesedés, lendület azonban – leszámítva a kétségtelen eredményeket – megtört. Sok ígéret csak ígéret maradt. Csupán egy gondot kiragadva a sok közül: Ma nehezebben jut lakáshoz egy fiatal, mint húsz évvel ezelőtt.
– E gondtól távolinak tűnik a békemozgalom... Ön szerint mi hát a béke?
– Nem csak a háborúmentesség. Nem feltétlenül jelent békét számunkra, hogy nem áll háborúban az ország, ahol élünk. A társadalmi béke a morális béke, a családi béke hiánya hosszú távon olyan kárt okozhat, ami felér a fizikai megsemmisüléssel. Ezért – bár „békében" élünk – vagyok itt, s ha elfogadja ezt a magyarázatot, belátja, nem is oly távoli egymástól a béke-mozgalom és a lakáshoz-jutás.
– A közelmúltban jelent meg új lemeze. Min dolgozik most?
– Két lemez megjelenése között életünk annak jegyében zajlik, hogy élővé tegyük, tehát koncertezünk, utazunk. Emellett a pécsi stúdiónak írtam egy dalt Vujicsics Tihamér emlékére. Filakovity délszláv költő versére. Egy lemez elkészítésénél kisebb feladatok ezek, de a munkában éppoly fontos kis csaták.
– Honnan merít erőt ezekhez a csatákhoz? Önnön békéjét miként teremti meg?
– Otthonülő vagyok, ha úgy tetszik. Sok barátom van, mindig nagy társaság van nálunk.Ez is segít a családom – a feleségem és négy és fél éves lányom – mellett, ők adnak nap mint nap erőt.
– Hogy a stratégiai kifejezéseknél maradjunk, ez tehát a hátországa?
– Úgy van. Hátország és a békeharc egyik színtere. Ma a békéért tenni lehet, azt a családban, a társadalomnak eben a legkisebb sejtjében lehet és kell elkezdenie mindenkinek. Szavamra, bánom is, hogy nem lehetünk most együtt. Nem azt bánom, hogy én itt vagyok, hanem azt, hogy ők nincsenek itt velem, ahogy ehhez a családos béketáborhoz illenék.

•	Nyomtatóbarát változat