„Zorán új lemeze – biztos ízlésével, iróniájával, mélabújával, eleganciájával, átérezhető érzelmeivel – olyan munka, amelyet mindenki szerethet, aki legalább egyszer hatalmasat csalódott ifjúkori reményeiben. Felnőtt album ez, és már csak azért is némiképp szomorúvá teszi a műfajhoz valami is konyító hallgatót: eszébe idézi, hogy milyen kevés a magyar popzenében az olyan személyiség, akinek sikerült felnőnie." (Széki János)

A kaposvári városi művelődési központban Zorán telt ház előtt énekelte korábbi lemezeinek legendás dalait, s a legújabb, Az élet dolgai című nagylemez számait. A Neményi Rt., valamint a Trendex Kft. által szponzorált hathetes turné egyik állomása volt a megyeszékhely, ahol tizen- és huszonévesek és negyvenesek vastapsa kísérte a számokat. Népszerűségről, érzelmekről, politikáról, azaz: az élet dolgairól beszélgettünk Zoránnal.
– A filmrendezőnek a film, az írónak a könyv, nekem a lemez az a pont, amely a következő időszakot eldönti. A művész léte a kritikától függ, s attól, hogy hol helyezkedik el a műfajon belül. A minőséget nehéz összeegyeztetni a követelményekkel. A külső szemlélőnek kell eldöntenie: tudjuk-e tartani a nívót.
– Ez nem kérdéses; s az, hogy koncertjen igencsak eltérő korösszetételű közönség gyűlik össze, az az érzelemdús, ám nem „csepegő" melódiáknak köszönhető.
– Érzelmek nélkül csak a hideg-rideg vázak maradnának meg mindenből. Az más kérdés, hogy egy-egy kor mit tekint értékelhető érzelemnek és mit túlzásnak. Az őszinte érzelmekre fogékonyak a fiatalok is. Dusán szövegeinél teljesen mindegy, hogy tudnak-e azonosulni velük, hiszen ő őszinte, kitalációktól mentes szövegeket ír. Ezekre a manipulálatlan, nem kitekert szavakra pedig mindenkinek szüksége van; főleg a mai politikai életben.
– Melyek a domináns elemek az ön értékítéletében?
– Az egyik legfontosabb dolog számomra – ez ugyan nem emóció, inkább beállítottság kérdése – a humanizmus. Az, hogy az embert miként ítéli meg a másik. A megkülönböztetés távol áll tőlem; mindent általános emberi oldalról közelítek meg, s talán ezzel magyarázható a népszerűségem. Bár ennek sohasem próbáltam megfejteni a mechanizmusát. A pénznél mindenkor fontosabb volt az, hogy amit csinálunk, az én értékítéletem alapján jó és hiteles legyen. A második kulcsszó az egyenesség. E nélkül nem megy. Számtalanszor tapasztaltam már: az emberek azért vannak egymással rossz viszonyban, mert nem beszélik ki magukat. Legalább ennyire fontos az igazságérzet is. Én a megfellebezhetetlen igazságok nagy ellenzője vagyok, folytonosan kételkedő alkat. Magammal szemben leginkább. Ez a remek módszer sokszor védett meg attól, hogy tévutakra tévedjek; bármiről legyen szó. A kételkedés az előbbre jutás szempontjából is fontos tulajdonság.
– És a szerelem?
– A nő szellemi partnerként is meghatározója életemnek. Kilenc éve élek boldog házasságban, s van egy hét és fél esztendős kislányom. Megosztani mással a kellemes és kellemetlen dolgokat – ez jó érzés. Így teljesebb az életem, mint ha az élményeket egyedül élném meg.
– Mégis azt énekli új lemezén, hogy „a szerelemnek múlnia kell"...
– Igen, mert a szerelem nem tart örökké. Szeretetté változik, amely sok esetben tartalmasabb, mint a dúló-fúló szenvedély. S az is igaz: emberi gyarlóságunknak „köszönhetően" csak akkor vesszük észre, mennyire fontos ez az érzelem, ha már múlóban van.
– A hol diszkrét, hol élesebb politika sohase hiányzott dalaidból. Miként fogadták az effajta, politizáló szövegeket a három T korában?
– A tiltott kategóriából a tűrtbe „sorolt át„ ez a műfaj, de támogatott sohasem volt a régi rendszerben. Konkrét támadások nem érték, legfeljebb „nem engedtek át” számokat. Én azonban – még ha a szerelemről énekeltem is (Ne várd a májust...) – áttételesen politizáltam. Mindannyian politizálunk, amikor véleményt alkotunk eseményekről. Nem történt más korábbi lemezeimen sem. Szerelmes és direkt politizáló szövegek egyaránt előfordulnak, de csak addig a szintig, ami még művészileg megfogalmazható.
– Honnan gyűlik a nyersanyag egy-egy számhoz?
– Mivel szellemi szabadfoglalkozású vagyok, rendszertelenebb már nem lehet a „munkaidőm". Gyakran éjszaka sem nyughatom. Felébredek és jegyzetelek. Teleírom a noteszomat az ötletekkel, s a lakás különböző helyein is cetlik halmaza. Mindig forog az agyam. Ha nyaralni megyünk, akkor is legalább egy hét kell, hogy szabaduljak gondolataimtól, s igazán elengedjem magamat.
– Tervek?
– A koncertkörút után szeretnék egy kicsit pihenni, s a jövő év elején a környező országokba kijutni. Oda, ahova még lehet...

•	Nyomtatóbarát változat