Milliók nőttek fel a dalain. Több, mint három évtizede van a pályán. Május másodikán tartotta negyedik önálló koncertjét. Előtte és utána vidéken turnézik. Kevés ideje jut olvasásra. Lányával is kevesebbet tud foglalkozni, mint általában. Pedig különösen bensőséges a kapcsolata a tizennégy éves Szandrával, akit felesége korai halál óta egyedül nevel.

– Szegény Szandra eléggé megsínyli azt az időszakot, amikor vidéki turnéim miatt alig látjuk egymást. Nem szívesen hagyom egyedül, ugyanúgy féltem, mint amikor még kicsi volt, pedig már kezd nővé válni. Sajnos, jól tudom, milyenek a fiúk... Az élet visszaüt: lánygyerekre vágytam, és most félthetem őt a fiúktól. Szandra igen kritikus velem szemben, szerencsére nem techno-rajongó, hanem inkább az igényes zenét, a Loksit, a Beatlest szereti. Az én zenémet „magától" kezdte el hallgatni, sosem mondtam neki, hogy na, kislányom, ezt hallgasd! Néhány éve a naptári reform időszakában abban a megtiszteltetésben volt részem, hogy felhívtak, és megkérdezték, mikor van a szülinapom. Kiderült, addigra már oly sok gyerek kapta a Zorán utónevet, hogy szükségesnek tartották a Zorán névnap hazai naptárba való bevezetését, és ezt a születésnapomra tették. Azóta van névnapom. Régi törvény, hogy a színpadon elmúlik a nátha, az éhség, a bánat és minden más. Mindig érzem, ha olyasvalaki van a térben, aki különösen fontos számomra.
Ez rányomja a bélyegét a koncertre, és akkor minden jobb lesz: az ének, a zene a hangulat...
Az eddigi vidéki előadások során mindenütt telt ház volt, pótszékekkel. Megdöbbentem, hogy akadtak emberek, akik képesek voltak állóhelyet venni a Zorán-koncertre. Szegedi rádiósok mesélték, hogy az egyik helyi lapban kétségbeesett hirdetés jelent meg, feladója tudatta, hogy jegyet venne a koncertemre: Jeligéje: „Az ár nem számít" volt.

•	Nyomtatóbarát változat