Story
1998. szeptember 24. csütörtök Amerika így is úgy is...
Hollywood nincs messze, bíztattuk magunkat első számunkban. Tessék csak a 8. oldalra lapozni! Ugye, a magyar tévébemondónők is vannak olyan sugárzóan gyönyörűek, mint az amerikai csillagok? Csak kapják meg ugyanazt a színvonalat ruhában, sminken, s legalább ugyanolyan tehetséges fotós kamarája elé állhassanak, mint a nemzetközi csillagok. Máris a hazai sztárvilágtól kért bizalom jeleként értékelhetjük Zorán vallomását, aki először is a Story hasábjain beszél egy családi tragédiáról, felesége elvesztéséről. Méltósággal és őszintén. Friderikusz, a showman, nyilvánvalóan új műsora beharangozásaképpen is, magába a legfőbb bírói testületbe, a Legfelsőbb Bíróságba óhajt belecsípni. Faramuci helyzet, gondolatkísérletnek sem utolsó, mert hiszen a bíróságnak kellene ítéletet mondania saját magáról. Jó lenne tudni, mit is gondoltak Friderikusz Sándorról a tekintélyes bírák a keresetlevél kézhezvételekor. Sztárgyereknek lenni nem mindig felhőtlen mulatság. Tudunk hazai tévés személyiségről, aki álnéven járatja óvodába gyermekét. Mondván, ha tudnák, kinek a fia, talán elrontanák a kicsit. Az esetleges emberrablókról nem is beszélve. Túlzás vagy okos önvédelem? Nemcsak a mostanában forgatott magyar krimikben Öt zsaru, Európa Expressz ropognak az utcákon a fegyverek.
|