Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Story
1998. szeptember 24. csütörtök

Amerika így is úgy is...

Hollywood nincs messze, bíztattuk magunkat első számunkban. Tessék csak a 8. oldalra lapozni! Ugye, a magyar tévébemondónők is vannak olyan sugárzóan gyönyörűek, mint az amerikai csillagok? Csak kapják meg ugyanazt a színvonalat ruhában, sminken, s legalább ugyanolyan tehetséges fotós kamarája elé állhassanak, mint a nemzetközi csillagok. Máris a hazai sztárvilágtól kért bizalom jeleként értékelhetjük Zorán vallomását, aki először is a Story hasábjain beszél egy családi tragédiáról, felesége elvesztéséről. Méltósággal és őszintén. Friderikusz, a showman, nyilvánvalóan új műsora beharangozásaképpen is, magába a legfőbb bírói testületbe, a Legfelsőbb Bíróságba óhajt belecsípni. Faramuci helyzet, gondolatkísérletnek sem utolsó, mert hiszen a bíróságnak kellene ítéletet mondania saját magáról. Jó lenne tudni, mit is gondoltak Friderikusz Sándorról a tekintélyes bírák a keresetlevél kézhezvételekor. Sztárgyereknek lenni nem mindig felhőtlen mulatság. Tudunk hazai tévés személyiségről, aki álnéven járatja óvodába gyermekét. Mondván, ha tudnák, kinek a fia, talán elrontanák a kicsit. Az esetleges emberrablókról nem is beszélve. Túlzás vagy okos önvédelem? Nemcsak a mostanában forgatott magyar krimikben – Öt zsaru, Európa Expressz – ropognak az utcákon a fegyverek.

Nyomtatóbarát változat