„Okos, intelligens, szellemes, korszerű, őszinte szövegek... hosszú éjszakába nyúló viták nyomán; elegáns, izgalmas, újszerű és csúfondáros vagy lírai muzsikák... Hangja erőteljes, férfias, vonzó, csipkelődő, harcos – amilyen éppen illik egy-egy szerzeményéhez." (Rocklexikon, szócikk Zoránról.)
A hazai könnyűzene (hál’ istennek) elnyűhetetlen alakja a Belgrádban született, de kisgyermekkora óta Magyarországon élő, 55 éves Zorán, akinek szinte minden korosztályban – talán csak a vad, „csörömpölő" zenéért szélsőségesen rajongó tinédzsereket kivéve – ezrével vannak hívei. Mert dalaiban egy érzékeny, az élet világos és sötét színeit egyaránt alaposan ismerő és szövegeibe csempésző, modern trubadúr szólal meg ritka bensőséges hangon. Azt a boldog kort idézi meg egy szál gitárján a kísérő akkordokat pengetve, amelyben zenész és hallgatósága egymáshoz közel, egyazon hangtérben helyezkedett el, s ebben a testközeli intimitásban megvalósulhatott az érzések és gondolatok harmóniája, együtt mártózhatott meg előadó és közönsége a zene hullámaiban.
Zorán – mint az április 19-i koncert ma este képernyőre kerülő rövidített változata bizonyítja majd – csak a szó biológiai értelmében öregszik. Minden új lemezzel visszatolja egy kicsit az élet képzeletbeli órájának kismutatóját, minden nyilvános fellépésén azt sugallja hallgatóinak: ha szépen, okosan élünk a képességeinkkel, ha nem engedünk a tőlünk idegen kísértéseknek és tartjuk magunkat saját, olykor csak veszteségek révén megőrizhető értékrendünkhöz, erkölcsi tartásunkhoz, az idő törvénye lassabban telik be rajtunk. Számos olyan – zömében újrahangszerelt – régi dal hangzik el a koncertfelvételen, amelyeket csak igen ritkán vagy egyáltalán nem játszott élőben. Mintha ezzel is jelezné, hogy nem kell megadni magunkat az időnek: múlt és jelen összetartozik, mindkettőnek azonos az értéke, együtt építik bennünk a sorsot.

•	Nyomtatóbarát változat