Zorán legújabb, 1997 című albumnak egyik dala az interneten is szerepel, akik rá tudnak kapcsolódni a világhálóra, nyomon követhették a zeneszám születését.

– Honnan az ötlet? – kérdezem Zorántól a lemez budapesti sajtótájékoztatója után.
– Mindig is érdekelt az elektronika, ezért is készültem villamosmérnöknek. Az egyetemet végül is a zenélés miatt hagytam abba, de az érdeklődésem mai napig megmaradt. Egyébként is a zene, amit játszom, szorosan kötődik az elektronikához. Amikor a számítógépek megjelentek, rögtön vettem egyet, az első gépem egy Commodore volt. Ma már egy jóval komolyabb, Pentium gép van a tulajdonomban. Amint lehetett, rákapcsolódtam az internetre is. Mivel magam is tapasztaltam a hálózat előnyét, úgy gondoltam, amennyire lehet, én is élek az internet adta lehetőségekkel. Az új lemezen egyik száma szerepel nyers változatban a világhálón, majd nyomon lehet követni fejlődését: hogyan változik a dallama, hangszerelése, mennyit finomítunk az eredeti elképzelésen.
– Nem félt attól, hogy másnak is megtetszik a dallam, és „ellopja"?
– Bármennyire is fejlett a technika, az internet messze nem tud CD-minőséget nyújtani, ezért lopásra alkalmatlan.
– Elég sokan attól tartanak, hogy az információs forradalom miatt háttérbe szorulnak a régi értékeke, gyökeresen megváltozik az emberek szokása: nem fognak olvasni, zenét hallgatni.
– Azt hiszem, ez azért még messze van. Szerintem a számítógépet okosan kell használni, nem szabad túlzásba vinni, nem lehet engedni, hogy átvegye fölöttünk a hatalmat. De miért ne hagynánk, hogy megkönnyítse az életünket? Mint minden új, remélhetőleg majd ez is helyrekerül az emberek éltetében. Az internet szerintem olyan lehetőségeket ad, amit semmi más előtte. Csak egy példa: Amerikában voltam, és a hálózat segítségével hallottam az egyik magyar rádión a híreket. Gondolom, hogy az én home page-emet is elsősorban külföldre szakadt hazánkfiai hallgatták Alaszkától Ausztráliáig.
– Évtizedek óta szinte minden dalát ugyanaz a szerzőpáros – Presser és Dusán – írja. Miért nem változtat?
– Presser is és Dusán is hasonlóan gondolkodnak, mint én, szeretem előadni szerzeményeiket. Ez nem azt jelenti, hogy nem hallgatok másokra. Az új albumon nagyon fontos szerepe volt például Sipeki Zolinak, ő volt az egyik zenei rendező. Egyébként hűséges típus vagyok, nemcsak a hivatásomban, hanem a magánéletben is. Tény, hogy nem kötök könnyen barátságot, de ha kialakult a kapcsolat, akkor biztos, hogy tartós lesz. A lányom is ezt örökölte tőlem, ő is megszállottan ragaszkodik azokhoz, akiket szeret, de fontosak számára az apró tárgyak is, melyekhez valamilyen emlék fűzi. Én is ilyen voltam fiatalkoromban.
– Tizennégy éves most a lánya. Milyen értékeket próbál átadni neki?
– Próbálom kellő nyitottságra nevelni, hogy ne legyenek előítéletei. Ugyanakkor meg kellene védenem őt az élet viszontagságaitól. azt hiszem, pont a túlzott bizalom teheti őt védtelené. Szóval nehéz... Gondban vagyok, de semmiképpen sem szeretném, ha csak a rosszat figyelő, bizalmatlan felnőtt válna a lányomból. Tudom, hogy sok szülő arra készíti fel a gyerekét, hogy az élet kegyetlen, az emberek rosszak, ezért fiam, te se bízzál senkiben. Fontos, hogy kellő fenntartással álljon a dolgokhoz, akkor nem érheti csalódás. szerintem, ha a nyitottság kellő értelemmel társul, akkor talán nem lesz annyira védtelen.
– Több, az ön korosztályához tartozó művész ma már fiatal tehetségek felkarolásával foglalkozik. Ön nem gondolt még erre?
– Ha nem is menedzselem a fiatalokat olyan látványosan, mint néhány kollégám, az nem jelenti azt, hogy ne segítenék néhány általam tehetségesnek tartott zenészt az elindulásban. Az biztos, hogy csak az üzleti dolgokra való koncentrálás megöli a tehetséget. Azért én azt hiszem, hogy az igazi egyéniségek előbb-utóbb szóhoz jutnak, s ha már eléggé ismertek lettek, átvehetik az irányítást.

•	Nyomtatóbarát változat