Legújabb lemezének a címe: a zeneszerző. Így, kisbetűvel. Alighanem azt sugallja ezzel is: nem kell feltétlenül mindent halálosan komolyan venni.
Az viszont tény: a most ötvenéves művész olyan névjegyet tett le az elmúlt harminc esztendőben, amelyet egyebek között a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról, a Harmincéves vagyok, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, A próba, A padlás című musical és további seregnyi dal fémjelez, melyek nemzedékek szívébe, agyába vésődtek.
Presser nem kevés erénye közül az egyik legvonzóbb az, hogy tévedhetetlenül felismeri a tehetséget. Ebben pontosan olyan, mint valamikori színidirektora, Várkonyi Zoltán, akinek szintén csalhatatlan volt a szimata érték-bányászás közben. (Mellesleg elsősorban Várkonyinak köszönhető, hogy negyedszázada elsöprő sikert arathatott a Presser-zenével – is megemelt Déry-mű a Vígszínházban. S a sikersorozat azóta is tart tucatnyinál is több nemzet színpadán.)
Katona Klári, Malek Andrea, Demjén Ferenc, Zorán, Kulka János, Révész Sándor (akik az összegző albumon énekelnek) méltók arra, hogy egy-egy Presser-szerzeményt úgy szólaltassanak meg, ahogyan az a nagykönyvben írva vagyon.
Presser maga pedig immár olyan mélységeket sejtet zenéjével, előadásmódjával, amely töprengésre – értékelésre, összegzésre? – sarkallja hallgatóit akkor is, ha azok most történetesen nem érkeztek kerek születésnaphoz, még inkább: mérföldkőhöz.
Lezárult egy Presser-korszak (talán) a legszebb dalokkal. Nincs kétségem: hamarosan új, az eddigiekhez méltó kvalitású kezdődik.

•	Nyomtatóbarát változat