Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Zenész Magazin
1995. április

Zorán

Arany Európa a polcon

– Pontosan mi is ez az Arany Európa díj?

– Az ARD nevű német televíziótársaság alapította, jó 25 évvel ezelőtt. Korábban kizárólag Németországban rendezték a díjátadó gálaműsorokat, tavaly Mándoki László ötletére telepítették Budapestre. A vasfüggöny megszűnésének ötödik évfordulója indokolta a gesztust. Az Arany Európának van politikai kategóriája is, de alapvetően művészeti díj. Korábban Tina Turner, Rod Stewart, Mike Oldfield és még jó néhány nagyság vehette át, hogy csak a mi műfajunkat említsem. A budapesti gálán a Rolling Stones, Cliff Richard és Sinead O’Connor mellett lettem díjazott.

– Valamiféle életműdíjról van szó?

– Tény, hogy a művész addigi pályájáért adják, de az életműdíj Magyarországon egyfajta befejezést sugall. Pedig ahogy az eddig díjazottak sem hagyták abba a zenélést, úgy én sem tervezem.

– Mit jelent neked az Arany Európa?

– Ahogy a díjátadáskor is mondtam: hogy 25 éven át nem kapott kelet-európai művész Arany Európát, még nem jelenti azt, hogy senki nem érdemelte volna meg. Még sok falnak kell ledőlni ahhoz, hogy kiderüljön, mi sem vagyunk kevésbé tehetségesek mint nyugati kollégáink. Épp ezért azok nevében is megköszöntem a díjat, akinek az elmúlt 25 év gáláin a díjazottak között lett volna a helyük. Egyébként amellett, hogy örültem az Arany Európának, és valóban megtiszteltetésnek tartom, hogy rám gondoltak, különösebb hatással nincs életemre, a pályámra. Felteszem a pontot és zenélek tovább. Nálunk amúgy sincs közmeggyezése súlya egy díjnak, kitüntetésnek, ami abból eredhet, hogy a korábbi állami díjakat nem mindig osztották teljesítményre, sokszor más szempontok domináltak.

– A pályádra visszatekintve elmondanák, melyik volt a legnehezebb és legkönnyebb időszakod?

– A Metró felbomlása és az első szólólemezem között nem igazán találtam a helyemet. Ez volt a legnehezebb, de mikor volt a legkönnyebb... Ilyen talán nem is volt Illetve a kezdeteknél, mert akkor szórakozásképp zenéltünk. Ma a kezdők úgy indulnak, hogy mielőbb profikká akarnak válni, míg mi egyetem, munka mellett zenéltünk, szabadon, lényegében felelősség nélkül.

– Azért is kérdeztem ezt, mert kíváncsi voltam, eszedbe jut-e a politika, amikor a zenészlét nehézségeiről esik szó.

– A politika folyamatosan jelen volt az életünkben, ezért ilyen szempontból nem különült ez a zenészpálya és a hétköznapi. Ugyanolyan jelenségekkel találkoztak a muzsikusok, mint bárki más. A sanzonbizottságnak volt még jó néhány megfelelője az élet más területein is. Az ORI-gázsit éppúgy korra adták, mint a fizetéseket. Egyébként Magyarországon az első pillanattól másképp kezelték a műfajt, mint az NDK-ban. Ott fel kellett venni a versenyt a nyugatnémetekkel a szórakoztatás területén is, tehát az állam rátette a kezét a könnyűzenére is. Nálunk csak akkor volt ütközés, ha túlságosan direkt dolgok történtek, akár botrányok koncerteken, akár bizonyos megnyilvánulások sajtótájékozatókon, dalszövegekben. Belelépve a kapitalizmusba, ma már alig érzem, hogy elnyomás alatt lett volna a műfaj. (Tisztelet a kivételnek, mert volt, akinek valóban ráment a pályája.) a rockzene ugyanazt az atrocitásokat szenvedte le, mint a kultúrszféra bármely más területe. Nehezebb volt a dolgunk, mint ma, ezért. De leginkább azért, mert olyan dolgokra is figyelnünk kellett, amiknek semmi köze nem volt a zenéhez.

– A múltról térjünk át a mára. Mire készülsz 1995-ben?

– Még karácsony előtt jelent meg egy négyszámos CD-m, amin különböző fogadkozások hallhatók a Szép holnaptól az újabbig, a Kell ott fenn egy ország című. Ez utóbbi Chris Rea dala, s egy vonószenekar kísér, élőben, nem gépen. Ami az idei évet illet, készül új lemezanyagom. A megszokott szerzők, Dusán, Presser Gábor, Gerendás Péter mellett mások is bemutatkoznak, mint például Zoltán. Tavaly még az összefoglalással, visszatekintéssel foglalkoztam. Itt az idő, hogy valami teljesen újat csináljak.)

(maró)

Nyomtatóbarát változat