– Hogy vagy?
– Ember ennél jobban nem érezheti magát. Jó érzés úgy lejönni a dobogóról, ha látom az arcokon, hogy tudtam nyújtani valamit.
– Gyakran lépsz fel diszkóklubokban?
– Nem is emlékszem, mikor voltam utoljára ilyen helyzetben. Magyarországon talán soha. De nem bántam meg, hogy eljöttem. Őrülök, hogy a Stendhal közönsége meg tudja különböztetni a diszkózást az előadástól.
A fenti néhány mondata kanizsai Stendhal Lemezklubban hangzott el, ahol Zorán Sztevanovity, az egykori legendás hírű Metró együttes vezetője ezen az estén egy szál gitárral aratott átütő sikert. Zorán a Metro feloszlása után Presser Gábor unszolására kezdett szólókarriert, s az azóta megjelent lemezei méltán vívták ki a szakma és a közönség elismerését.
– Mit jelentett az életedben a szólóénekesi pálya elkezdése?
– Elég nagy változást. Nemcsak azért, mert hosszú idő múlt el a Metro együttes megszűnése óta, hanem azért is, mert számomra egészen új korszak kezdődött. Lezárult az ifjúkor, s a felnőttkorba lépést jelentette annak minden pozitív és negatív tulajdonságával. Szembe kellett néznem a nagybetűs Élettel. Aki ismeri a metrós időszakot, megállapíthatja, hogy egészen másról szólnak ezek a dalok.
– Mégis úgy rémlik, hogy az első lemez lényegében kutatás a múltban.
– Van valami kapcsolata a múlttal, hisz valamit le kellett zárni, és ezt nem lehet érzelem nélkül megtenni. Azok számára, akik nemcsak ésszel, hanem érzelmekkel is viszonyulnak a világhoz, minden nagyobb korszak lezárása érzelmi gondot is okoz. Ezt legjobb – persze, ha van rá mód – így „kibeszélve" elintézni.
– Ezen a korongon szerepel az Apám hitte című popsanzon, amely hitvallásként is felfogható. Múltba nézés és jövőbe tekintés egyaránt. A szövege teljes mértékben az életből táplálkozik.
– Ennek a dalnak a megírására Dusánt apánk ihlette. Az ő nemzedéke és ami nemzedékünk kapcsolatára gondolt és dalba sűrítette annak azonosuló és ellentétes oldalait is. A lényeg tulajdonképpen a szerzemény végén hangzik el, hogy habár sok különbség van a korosztályok között, nagyon fontos dolog hinni atyáinkban is, mert egy olyan nemzedéket képviselnek, amely történelmi mértékkel mérve is ritkaságszámba megy. Hibáival és esetleg később megkritizált vonásával együtt sem szabad elfelejteni, hogy ők mit nyújtottak.
– A lemezeden található szinte valamennyi dal szövegét Dusán írta. Közel álltok egymáshoz?
– Még testvéri viszonylaton belül is. Nagyon sokat tudunk egymásról, anélkül, hogy bizonyos dolgokról sokat kellene beszélnünk. Ez abban is megnyilvánul, hogy Dusán legtöbbször olyan szövegeket ír, amelyeken én csodálkozom legjobban. Úgy fogalmaz és olyan dolgokról szól, amelyeket én magam is ugyanúgy gondolok, mégsem tudom leírni. S éppen ez a szép benne, hogy anélkül, hogy megtárgyalnánk, ennyire a tetszésem, ízlésem szerint írja szövegeit.
– Maradjunk még egy kicsit a dalszövegeknél. Ebben a műfajban egy-egy jó szövegnek döntő szerepe lehet. Szerintem Dusán szövegei megérdemelnék, hogy nyomtatásban is megjelenjenek. Nem gondoltatok még arra, hogy esetleg a lemez borítóján közzétegyétek őket.
– Örök problémája a műfajnak, hogy a lemezgyár véleménye szerint a dalszövegnek nem kell nyomtatásban megjelennie. Vagy azért, mert nem elé jó, vagy pedig túl jó, ami bizonyos politikai vonzatokat is jelent. úgy vannak vele, hogy a mondott szó elrepül, az írottnak viszont nyoma marad. az utolsó lemezem készítésekor kimondottan harcoltam azért, hogy egy-egy szerzemény szövegét is feltüntessük, sajnos mindhiába. Most, hogy nálunk is oldódott a hanglemezgyár monopóliuma, reménykedem benne, hogy bizonyos dolgok könnyebben mennek majd.
– 1977-ben jelent meg az első önálló nagylemezed, utána még öt következett. Nem tartozol azok közé az előadók közé, akik elkapkodják a lemezeik kiadását.
– Soha nem az vezérelt bennünket, hogy meghatározott időközökben jelenjenek meg korongjaim. A cél, hogy összejöjjön az általunk jónak tartott anyag, amely méltó arra, hogy lemezre kerüljön. Utólag magam is csodálkozva állapítom meg, hogy a Tizenegy dal címet viselő és a közelmúltban megjelent Szép holnap című lemezem közül négy év telt el.
– Talán ez az egyik oka annak, hogy lemezeiden olyan dalok szerepelnek, amelyek időtállóak.
– Remélem, hogy így van, habár azt, hogy időállót alkosson, senki sem tűzheti ki konkrét célul maga elé. Fontos, hogy az ember azt adja, amire képes, és ne próbálkozzon erőn fölül teljesíteni. Sokan vannak, akik jobb színben próbálják magukat feltüntetni, mint amilyenek. Ezt az emberek pontos érzékkel megállapítják, s nem tartják rokonszenvesnek. Lehet, hogy hosszú távon meghálálja magát a tény, hogy mi csak annyit nyújtunk, amennyire valóban képesek vagyunk. Ezt nevezhetjük akár egyfajta egyszerűségnek, őszinteségnek, esetleg valamilyen fajta letisztulásnak.
– 1981-ben Liszt-díjat kaptál. Ezzel az elismeréssel nem sok rockzenész dicsekedhet Magyarországon.
– Fájó pontja műfajunknak, hogy nagyon nehezen ismerik el művészetnek. Állítom, hogy ennek a műfajnak is vannak olyan színvonalas produktumai, amelyek bátran összevethetők a mai komolyzenei alkotásokkal. Mindig is tiltakoztam más-más műfajok ilyesféle kettéválasztása ellen. A jó és a rossz megkülönbözetésének a híve vagyok, nem pedig a különböző kategóriákban való gondolkodásnak. A Liszt-díjat természetesen nagyon nagy elismerésnek tartom. Úgy érzem, hogy nemcsak nekem szól, hanem az egész műfajnak is.
– Úgy tudom, társadalmi munkával is foglalkozol. Elnöke vagy a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének, s aktívan részt vállalsz a jótékonysági koncertek megszervezésében.
– Mindenből részt vállalok, ami valamilyen szervezéssel és mozgósítással jár. Úgy látszik, valami van a véremben, ami nem hagy békén, ha feladatok tornyosulnak előttem. Mivel már jó pár éve vagyok a szakmában, könnyebben tudom én mozgósítani a kollégáimat, mint az, aki most kezdte. Szerintem mindannyiunknak kötelességünk azt a sok tapasztalatot, amelyet gyűjtöttünk egyéb területeken is hasznosítani.
– Véleményed szerint a különféle jótékonysági koncertek elérik céljukat? Gondolok itt pl. az afrikai éhezők megsegítésére vagy éppen a kábítószer-ellenes küzdelemért tartott bulikra.
– Sosem érik ezt a célt, amit megálmodtunk. Hogy végül is ez a fajta segély eljut-e azokhoz, akiknek szánjuk, sajnos már nem rajtunk múlik. Mi annyit tudunk tenni, hogy megszervezünk egy rendezvényt, melyen a közönség jól érzi magát. Az összegyűlt pénzt átutaljuk a megfelelő számlára, de utána már nem tudjuk követni az útját. Mindenesetre reménykedünk, mert különben nem csinálnánk.
– Végül mondj néhány szót a terveidről.
– Kern Andrásnak készül egy nagylemeze, amelyen közreműködöm. Ezenkívül járom az országot azzal a műsorral, amelyet a Szép holnap című lemez kapcsán alakítottam ki, hisz hamarosan el kell kezdeni gondolkodni az új lemezen is.
A közelmúltban hallottam egy találó megállapítást, mely szerint Zorán művészete olyan, mint az óbor. Minél gyakrabban kóstolgatjuk, annál jobban ízlik.
Ha minden a tervek szerint halad, Zorán az ősszel ismét ellátogat Vajdaságba. Türelmetlenül várjuk.

•	Nyomtatóbarát változat