A legnemesebb italoknak nem árt az idő múlása. Sőt, ahogy szállnak az évek, úgy lesznek egyre tisztábbak, értékesebbek. Valahogy így van ez Zoránnal is. Már nem „kócos ördög", a bakfis lányok új bálványaival sem versenyezhet. Ám hangja, feje és szíve egyre tisztább, eszközei egyre egyszerűbbek és mélyebbek, mondanivalója egyre gazdagabb. A tavaszi fesztivál egyik utolsó könnyűzenei koncertjén, a Kertészeti Egyetem Klubjában méltán aratott hatalmas sikert.
A hazai rockműfajban jól nyomon követhető néhány – nyilván személyes kapcsolatokon is alapuló – zenei, gondolati kör. Szörényi Levente, a Fonográf volt tagjai, Koncz Zsuzsa az egyik, Fenyő Miklós Hungária-beli extársai (Modern Hungária, Dolly Roll, R-Go) a másik, míg Presser Gábor, az LGT és Zorán a harmadik ilyen nagy hatású vonulat képviselői. A különböző zenei világok mellé más-más mondanivaló is járul – hol mélyebben, hol felületesebben, hol egységesebben, hol pedig szórványosabban, csak jelzésekből összeadódóan. Zorán főként Pressertől és társaitól kapja dalait, Dusán öccsétől a szövegeket – amit ő ad, az mégis több, mint egyszerűen egy énekhang. Az ő szájából hitelesebben fogadjuk még a szentimentális fordulatokat is – szerencsére nincs belőlük túl sok –, ő mindenkinek rokonszenves. Nem azért, mert a haja se nem hosszú, se nem rövid, vagy mert gondosan vigyáz arra, hogy érthetően és pontosan énekeljen. Egész személyiségével, eddigi munkájával áll minden dala mögött, szóljon az akár egy rég múlt szerelemről vagy a folyton változó múlt okozta zavarokról.
Zorán nem dühöng, nem haragszik, nem üvölt. A negyvenes bölcs malíciájával tekint saját ifjúkori álmaira, de a fiatalok szókimondásával reagál napjaink olykor fejvesztett hajszájára. Újra és újra bebizonyítja, hogy gitárosként sem halna éhen – ezúttal nem kevesebbre vállalkozott, mint Gerendás Péter társaságában egy világhírű virtuóz duó, Paco de Lucia és Al Di Meola egy számának eljátszására. Mégsem „csak " zenész vagy egyszerű énekes. Olyan szintre jutott, ahol már kijár a művész minősítés, s mindenki elismerik hogy hozzájárult egész műfaja művészetként való elismertetéséhez.
Egyszerű dolog felszínes összehasonlításokat tenni a hazai és a nyelvükben, lehetőségeikben szerencsésebb csillagok között. De zoránt produkciója alapján valószínűleg Bob Dylannel, és Simon és Garfunkel duó tagjaival vagy más világnagyságokkal emlegetnék egy napon – ha nem lenne ennyire tökéletesen közép-európai, származása, neve, esetleges szubjektív kötődései ellenére ennyire magyar.
Egyik legnépszerűbb, a KEK-ben is mindenkit megénekeltető számában Zorán hosszan sorolja, mi mindenben hitt apja, s mi mindenben hisz ő maga. Most, amikor olyan kevés dolog maradt, amiben nyugodtan hihetünk, jólesik leírni: hiszünk Zoránnak.

•	Nyomtatóbarát változat