Az elmúlt hetekben az ország 13 városában zsúfolásig telt sportcsarnokokban, művelődési házakban adott koncertet Sztevanovity Zorán, a ki a tavaly történt családi tragédia (felesége halála) után hosszú hónapokig nem tudott színpadra lépni. Az országos turné hatalmas sikert aratott, visszatérését mindenütt ünnepelve fogadta a publikum. A koncertkörút utolsó állomása Szeged volt.

– Miben volt más a mostani koncertsorozat, mint az eddigiek?
– A próbák alatt a hangszerelések kicsit keményebbek lettek, ezzel kissé megváltoztattuk a megszólalást. Ettől más lett ez a koncert, mint az eddigiek, de ez mindig célunk, ezért veszünk elő újabb és újabb dalokat, és persze régen elfeledetteket is.
– Talán most a hangvétel is személyesebbre, közvetlenebbre sikerült...
– Tavaly novemberben nagyon súlyos csapás ért. Meghalt Éva, a feleségem, aki fantasztikusan jó társam volt 15 éven keresztül. Nehezen tudtam elképzelni, hogyan fogok majd valaha is visszatérni a koncertdobogóra. Azt, hogy sikerült, a közönségnek is köszönhetem, amely annyira érdeklődött a koncertjeim iránt, hogy mindenütt pótszékes, állóhelyes házak voltak, és a jegyek hetekkel korábban elfogytak. Ez nagyon meghatott, ami biztosan vissza is hatott a közönségre. A Budapest Sportcsarnokban tartott koncertemen – amit egyébként május 10-én, szombaton ad le a televízió – el is mondtam: úgy érzem, az, hogy ilyen sok ember gyűlt össze, egyfajta együttérzés megnyilvánulása is. Lehet, hogy ebből is fakad sok emberben a személyesebb kapcsolat érzése.
– Amikor a koncertsorozatra készült, akadt-e olyan régi dal, ami ma már egészen mást jelentett, másképpen szólt, mint amikor először énekelte?
– Volt ilyen. Konferálás közben mondani is szoktam, hogy a dalok önálló életet élnek. Elfelejtődnek, majd ismét aktualizálódnak az évek során. Testvérem: Dusán szövegeire ez nagyon jellemző, külön öröm volt számomra, hogy olyan régi dalokat is elő lehetett venni, amelyekről korábban azt hittem, már nem a mai dolgainkról szólnak. Például a Felejtsd el című dalunk születésekor még szó sem volt rendszerváltásról, mégis sok olyan mondat van benne, ami abszolút a mára illik. Talán amikor született, akkor sem tűnt olyan frissnek, mint ma.
– Véleménye szerint az elmúlt években mi volt a legfontosabb változás a hazai könnyűzenei életben?
– Eldőlt az a sok éven keresztül vitatott kérdés, hogy áru-e a kultúra vagy sem. A mi műfajunkról addig is tudtuk, hogy az, de mára ez világossá, egyértelművé vált. Ennek sok jó következménye is van, sok kiadó jelent meg, a legnagyobb lemezcégek mind itt vannak. Ez megnövelte a zenészek lehetőségeit. Megmutathatják, hogy mit tudnak. Bántó volt az a nézet, amely szerint régen hatalmi szóval dőltek el lemezmegjelenések. Szerencsére ma már ezt senki sem állíthatja. Szabad a pálya, lehet bizonyítani.
– A koncertsorozat befejeztével mire készül?
– Ősszel jelenik meg teljesen új dalokkal egy albumom, amit már egy éve tervezünk. Sok munka vár rám: a nyár folyamán veszzük fel a dalokat.



Február elején jelent meg, és márciusra már aranylemez lett a Reader’s Digest Válogatás magyar előadókkal készült, eredeti felvételeket tartalmazó zenei albuma. A Magyar beat aranykora címet viselő, öt lemezből álló kiadvány közel 100 hazai pop-rock klasszikust vonultat fel, a magyar beat legmaradandóbb szerzeményeit, kiemelkedő előadóit mutatja be. A válogatás a magyar pop- illetve rockzene születésének korszakát örökíti meg. Képünkön az aranylemezzel a kezükben – balról jobbra haladva – Bródy János, Koncz Zsuzsa, Soltész Rezső, Sztevanovity Zorán, Bergendy István és Benkő László.

•	Nyomtatóbarát változat