Készül a nagy generáció kiemelkedő egyéniségének, Zorán Sztevanovitynak legújabb nagylemeze. Az érdeklődés óriási, hiszen a népszerű előadó mindig is odafigyelt, s visszajelzést adott életünk minden változására.

– Ennyi siker után igazán pihenhetnél egy kicsit a babérjaidon.
– Én örökké elégedetlen vagyok, s ez vonatkozhat lemezre, de egy-egy koncertre is. A lustaság sem tartozik tulajdonságaim közé, ezért aztán mindig egy kicsivel többet, jobbat szeretnék.A lemez? Még csak munkacímet mondhatok: „Az élet dolgai". A lényeg, hogy az a korosztály, amelyhez én is és a korong alkotói is tartoznak egyfajta saját életérzéssel él, s éppen ezt szeretnénk egy zenei alkotás formájában kifejezni, megmutatni. E:egyébként a szöveget Dusán írta, a zenét pedig Presser Gábor, Gerendás Péter, és egy hazánkban tanuló külföldi diák és jómagam szereztük.
– Nem bánt, hogy már ráncos a homlokod?
– Nem, ugyanis ettől még nem változik meg az életem, s egyáltalán semmiféle olyan érzés nincs bennem, ami az elmúlással az öregedéssel kapcsolatos. Sőt úgy gondolom, hogy mostanában egy egész sor új lehetőség nyílt meg előttünk.
– Úgy vélem, hogy a Calypso Rádió egyik legnépszerűbb műsorvezetőjévé nőtted ki magad. Hogy volt bátorságod elvállalni?
– A kérdés jogos, ugyanis annak idején bizony sokat tépelődtem azon, vajon belevágjak-e? Jól tudtam, hogy ez egy komoly szakma, amit tanulni kell, s egy olyan személy, mint én, aki már jó pár éve a nyilvánosság előtt szerepel nagyon sokat veszíthet, ha nem felel meg az elvárásoknak. Nos, kellő alázattal közelítettem meg a feladatot kezdve azzal, hogy megpróbáltam ellesni a rádió kiválóságaitól hivatásunk fortélyait egészen addig, hogy hírolvasásból még leckéket is vettem.
– Melyik volt az a dal, amelynek hatására a zenei pálya mellett döntöttél?
– Nem egy nóta volt, inkább hangulatos, eseménysorozatok. A gimnáziumban elég mozgalmas életet éltünk, házibulik, osztálykirándulások stb., amelynek során persze sokat hallgattuk a Rádió Luxemburgot. Akkoriban kezdődött el igazán a rock and roll korszak és a zene nagyon tetszett. Egyébként mi Dusánnal együtt zongorázni tanultunk, amelynek mondhatni folytatásaként kaptunk egy-egy tangóharmonikát. Bevallom, nem emlékszem már, hogy került a kezembe először gitár, talán kölcsönkaptam. A lényeg az, hogy egyszer csak ott találtam magam a bulik közepén, s nem tagadom ízlett a még parányi siker is. Később aztán a Ki mit tud után választanom kellett, folytatom az egyetemet vagy zenész leszek. Az utóbbi mellett döntöttem.
– Nem őrizted meg az első gitárodat?
– Ha láttam volna a jövőt ereklyének bizonyára megtartottam volna. Azt a hangszert sem tettem el, amellyel a Táncdalfesztiválon szerepeltem. Kellett a pénz a követező, jobb minőségű gitárra.
– Mihez kezdenél, ha nem muzsikálhatnál?
– Számítástechnikával foglalkoznék vagy elmennék asztalosnak.
– Asztalosnak?
– Igen! A lakásunkba található polcrendszert és a kisebb bútorokat jómagam készítettem. Egyébként ehhez ma már elég komoly géppark is rendelkezésre áll. Egyszóval nem ijednék meg a kétkezi munkától.
– Te minek tatod magad? Popsztárnak, énekesnek, előadóművésznek?
– Egyszerűen csak zenésznek, s ebbe belefér az előadóművészet, a zeneszerzői munka és a zenei rendezés is.
– Nem nehéz azokba a dalokba „belebújni" amiket nem saját magad szerzel?
– Ne, ugyanis abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ezek a nóták nekem készülnek, mondhatni rám íródnak. Ilyen az én jutalomjátékom.
– Még mindig te vagy a szabadfoglalkozású zenei előadóművészek szakszervezetének elnöke?
– Igen, s örömmel mondhatom el, hogy képesek is vagyunk eredményesen támogatni, segíteni tagjainkat. Csak egyetlen példa: az utóbbi években több millió forintot osztottunk szét kamatmentes hitel formájában, amelyet egyrészt hangszer-, másrészt lakásvásárlásra fordíthatnak a zenésztársaink.
– Mi jelenti számodra a pihenést?
– Igazából nem arra vágyok, hogy pihenjek, hanem inkább szeretnék egy-két olyan napot, amikor nincsenek kötelezettségeim. Persze, tudom sokan azt gondolják, hogy a mi foglalkozásunk lazább, kötetlenebb a többinél, de erről szó sincs. Gyakorlatilag vállalkozók vagyunk, így hát saját magunknak tűzünk ki elérendő célokat, megvalósítandó feladatokat. Kikapcsolódni csak akkor tudok, ha átlépem az országhatárt. Nem tudnak, például utolérni telefonon, s én sem emelem fel a kagylót. „Kénytelen" vagyok pihenni. Egyébként ha tehetem szívesen teniszezem.
– A gyermekeid tanulnak zenét?
– Nem erőltetem. Azt szeretném, hogy ők ugyanúgy, szabadon választhassanak hivatást, mint ahogy annak idején a szüleim jóvoltából én is tehettem.

•	Nyomtatóbarát változat