Debrecen (HBN) – Intellektuális rockzene, filozofikus muzsika. A Zorán-dalok szövegeit, dallamvilágát ismeri, élvezi, változatlanul dúdolja öreg és fiatal. Így volt ez az Aranybika Szálló Bartók Termében is, az idei koncertturné egyik állomásán. Ott beszélgettünk a Liszt-díjas előadóművésszel.

– Saját megítélése szerint minek köszönheti, hogy úgymond nem tudták leváltani? Hogy ötven-egynéhány esztendősen is népszerű a legifjabbak körében is?
– Ez az egyik legnehezebb kérdés, amire az utóbbi időben válaszolnom kellett. Jólesik egyébként, hogy felteszi. Megfejthetetlen titokról van itt szó, aminek az ember nem igazán tudja a magyarázatát, nem ismeri maradéktalanul az „anatómiáját". Vagyis nem tudni, kiben milyen érzést mozdítanak meg, s kinek miért szimpatikusak az olyan jelenségek, amelyekre rácsodálkozhat. Azt vettem észre, hogy az utóbbi években – az elmúlt tíz esztendőben – a fiatal nemzedékek fogékonyabbakká váltak. Rendkívül sokféle hatás éri őket, számtalan választási lehetőségük van. A zenében is. Az összes világsztár lemeze megjelent már nálunk, széles palettán válogathatnak. Érdeklődésükbe a jelek szerint mi is beleférünk, tehát az intellektuális rocknak nevezett zene is megtalálja magának az iránta érdeklődő réteget. A kérdezett jelenségre nyomban rávilágít egy példa: a Beatlest sokadik generáció fedezi föl magának, tehát könnyen lemérhető, hogy a tizen- és huszonéves fiatalok nemcsak a nekik adekvát, az igazán hozzájuk szóló zenét kedvelik, hanem mindenfajta más muzsikát is, a dzsessztől a komolyzenéig.
– Pályafutása tanúsítja: az ember, az alkotó ember folyamatos megújulásra képes. Milyen ihlet- és energiaforrások segítik ebben?
– Abszolút társasági, közösségi embernek érzem magam. Semmilyen „magányos farkas"-jelleg nincs bennem. Lelki értelemben főleg a barátok, a család, kollégák segítettek mindig. Számomra is kell hogy legyen, akinek énekelek, s rendkívül fontos, hogy élményeimet megosszam másokkal. Pályám során általában igazán jó kollégákkal dolgozhattam. Hál’istennek, nem volt sok zsörtölődésem vagy súrlódásom a szakmában. Úgy érzem, a harmonikusságra törekvés működik bennem, s ehhez híven válogatódnak össze a zenésztársaim is. Azzal a társasággal, amelyikkel a mostani koncertturnén fellépünk, sokadik éve dolgozom együtt.
– Szólóban jobban érzete, érzi-e magát, mint együttesben? 1971-ben szűnt meg a Metró együttes, s 1977-es az első szólókorongja.
– Mindig is csapatban dolgoztam, attól függetlenül, hogy mióta megszűnt a Metró, műfajilag „szóló" lettem. Sose volt a működésem igazán szóló, a stúdiótól a koncertekig mindenhol társakkal együtt zenélünk.
– Óriási sikere van az úgynevezett unplugged, akusztikus stílusnak. Továbbra is hisz benne?
– Igen, mert ez olyan ősi muzsika, amely őrzi azokat az értékeit, amelyek az igazi zenélés erényei. Minden technikai segédlet nélkül hangzik. Ez a zene kicsit hátrébb szorul időnként. Nyilvánvalóan, hiszen a technika számos olyan újdonságot hoz, amelynek nem lehet ellenállni. Mi is alkalmazunk szép számmal ezekből. De normális jelenség, hogy ha valaki kiáll egy szál hegedűvel vagy odaül egy zongorához, az megteszi a maga hatását. Még nem találtak ki jobbat egy önmagától zengő hangszernél.
– Hogyan érzi magát az ezredfordulón mint művész s mint magánember?
– Ebben a változó korban változóan érzem magam. Hol jobban, hol kevésbé jól. De biztos vagyok benne, e tekintetben hasonló cipőben járunk mindnyájan. Nem csak Magyarországon, hanem az egész régióban. Szerencsénk is van meg pechünk is, hogy olyan korban élünk, amely kísérletező időszak. A szocializmus idején is folyamatosan „kísérleti nyulak„ voltunk – valami olyasmit próbáltak ki rajtunk, ami addig nem volt kipróbálva –, most megint kipróbálnak valamit rajtunk – vagy a sors teszi ezt – ezt a bizonyos kapitalizmusba való átmenetet. Senki nem tudja igazán előre megjósolni, ez milyen nehézségekkel jár majd. S azt veszem észre, sokkal nagyobbakkal jár, mint amire számítottunk. Sok illúzió ment itt a légbe. Ezt nehéz „megemészteni”, sokkal hosszabb ez az átmenet és sokkal fájdalmasabb, mint ahogyan azt gondoltuk.

•	Nyomtatóbarát változat