Kissé rezignáltan és sok-sok fanyar humorral szemléli a körülötte folyó életet. Képes ma is kritikusan vizsgálni a produktumait és saját magát, s meggyőződéssel állítja, nem szabad önmagunk szobrát megépítenünk. Ahhoz ugyanis, hogy kívülről tudjuk nézni teljesítményünket, sosem szabad túl komolyan vennünk magunkat. Csak a munkánkat.

Zoránnak valóban a zene az élete, s még egy-két napot sem tud úgy pihenni, hogy magával ne vigye a gitárját. Készül az őszi, országjáró koncertsorozatára, szeptember végétől járja a vidéki nagyvárosokat. S lassan már hagyománnyá válik, hogy a turné jövő év áprilisában, sportcsarnokbeli fellépéssel zárul.

– Több mint három évtizede járja az országot, lép estéről estére a közönség elé. Lámpalázas még ma is?
– Kicsit feszült vagyok, de bizonyos adrenalinszintre szükség is van. Az első két-három dal után jutok túl ezen az állapoton, s akkor kezdek beleoldódni a közönség, a koncert hangulatába. Bár közhelyként hangzik, de igaz, hogy minden közönség más és más, s számos körülményen múlik, hogy kialakul-e velük a rendhagyó metakommunikáció, az azonos hullámhossz. S éppen ezért ezt sosem lehet megunni, hiszen minden alkalommal újra és újra bizonyítani kell. Ezen a pályán az ember nem élhet az előző napi sikerből, minden alkalommal újból csatát kell nyerni, s magával ragadni a publikumot.
– Mennyiben változott az eltelt évek alatt a muzsikával való viszonya?
– Sokat! Eleinte amatőr muzsikusok voltunk. Kedvtelésből játszottunk, miközben mindannyiunknak volt úgynevezett polgári foglalkozása. Akkoriban még meg kellett „küzdenünk" a zenével. ma már az életem szintjén jelen van a muzsika, és egyre jobban élvezem az egészet. A gitáromat magammal viszem, s ilyenkor örülök igazán, hogy nem a zongorát választottam hangszerül...
– Két-három-négy évente jelentet meg új albumot, s kevés saját szerzemény. Mi ennek az oka?
– Nem vagyok túl termékeny, a zeneszerzői vénám csak csordogál. Régebben több dalt írtam, de Presser Gábor elkényeztetett, akárcsak Gerendás Péter vagy Sipeki Zoltán barátom. Maximalista vagyok, nekem mindig az a lehető legfontosabb, hogy a legjobb dalok kerülnek fel egy CD-re, s így aztán gyakran az enyémek maradnak a fiókban.
– S azt hogyan lehet elviselni, hogy ön „a Zorán"?
– Nem vagyok rá allergiás, elég jól „tűröm„ az ismertséget. Ha nem rohanok éppen, békésen el tudok beszélgetni bárkivel, aki jóindulatúan szólít meg, akár autogramot kér, akár csak úgy kérdezni akar valamit. Ennyi év után nevetséges is lenne, ha idegesítene az emberek figyelme, figyelmessége. A személyt, aki ilyen helyzetben partneremmé válik, vagy az irántam megnyilvánuló érdeklődést nagyon is komolyan veszem, de az esemény után nem vonok le messzemenő következtetéseket önnön „nagyságomat” illetően, vagyis kellő rezignáltsággal élvezem a helyzetet.
– S a muzsika mellett mi jelenti önnek a pihenést, kikapcsolódást?
– A zenében eléggé mindenevő vagyok. A rockzene palettája is beláthatatlanul sokszínű, már ott is kapaszkodni kell, hogy az ember ne maradjon ki sok jóból, de azért megpróbálok néha-néha időt szakítani kedvenc komolyzenei darabjaimra is; nagyon szeretem például Mahler I. szimfóniáját, Ravel vagy Debussy impresszionista darabjait és a műfajok közötti hídnak is tekinthető Gershwint. Az olvasással már kicsit nehezebb a helyzet, mert este az ágyban túl gyorsan esik ki kezemből az irodalom. De azért nincs nagy baj, előbb-utóbb csak elolvasom a napi betevő „falat" Nádas Pétert.
– Így képzelte az a huszonegy éves fiú az életet, aki megnyerte a Ki mit tud?-ot?
– Sosem gondolkoztam azon, hogy milyen lesz a folytatás. Az első években vitt bennünket a lendület, s lassan valahogy természetessé vált, hogy ez a hivatásom. S én valóban mindent élvezek, ami a zenéléssel kapcsolatos. Szeretem a próbákat, a közös gyakorlást, a különböző folyamatok összehangolását. A háttérmunkát, a turnék megszervezését, a plakát terveztetését, a televíziós anyagok válogatását. S örülök, ha születik egy kézzelfogható produktum, egy CD, egy videokazetta. Az életem minden pillanatában izgalmas kaland, s én mindig is szerettem a kihívásokat.

•	Nyomtatóbarát változat