Ennyi év sem gyógyír
Csak új, meg új kötés
Amin átvérzik az a régi szín
A lassú ébredés

Amikor az ember azt hiszi, a felnőtteknek szóló popzene minden árnyalatát megtanulta már, amikor azt képzeli, egy újabb koncertfelvétel inkább csak a polcon fog jól mutatni, amikor rutinszerűen nyomja meg a lejátszás gombját a készüléken; nos, akkor legfőbb ideje, hogy újra megtapasztalja: milyen is az, amikor Zorán kezében kinyílik a varázsdoboz.
A mágia persze ezúttal sem fényes szikrákkal vagy süvöltő hangorkánnal bontakozik ki. Éppen ellenkezőleg: a koncertfelvételt nyitó dalok szinte észrevétlenül vonják bűvkörükbe a hallgatót. Az első nóták közben talán még fel sem tűnik, de mire alaposabban körülnézünk, lám csak: már „elmarad a főút”, ott vagyunk „a hídon” – és többé nincs visszafordulás. Zorán előadása ezen a koncerten nem egyszerűen a „bőrömhöz ér”, hanem, „ahogy elfutsz velem, ahogy húzod a kezem”: szelíden, mégis ellenállhatatlanul sodor, sodor, sodor magával.
Hogy hová? Feltérképezetlen, vadregényes vidékekre. Olyan dal, mint a program első részét záró, Zorán és Bródy János együttesen kilencvenéves művészi tapasztalatát magába sűrítő Ne várd a májust még nem szólalt meg magyar rockszínpadon... És hasonló erővel hat a Csak a szerelem, a Hiába vársz – hogy csak két nótát említsünk a koncert programjából, amit talán csak a biztonságos popzenei egyensúly megtartása érdekében fűszerez Joana Amendoeira és Karajannisz Thomasz szereplése.
A muzsikában mindig megfoghatatlan, ám Zoránnál ezúttal talán a szokásosnál is plasztikusabban tapintható gondolat mellett érdemes néhány szót ejteni az előadás formájáról is. A műsor jellegzetessége, hogy a dalok a lemezről ismerttől több helyütt eltérő hangszerelésben szólalnak meg, mely olykor (például A máshol élők városa esetében) a zenei átfogalmazás határát is súrolja. A játékos ütőhangszeres ritmikára, dús női vokálokra, kacskaringós harmonikaszólamokra épülő Zorán-koncerthangzás, ami immár körülbelül tíz éve élő alternatívája a stúdióból ismertnek, ezen a kiadványon igen markánsan mutatkozik meg.
A koncertalbum DVD-változatának képminősége kiváló – sokat ad hozzá az otthoni hangversenyélményhez –, a lemezre került animációs klipek pedig fillérességükben is bájosak. A CD-verzión a vizualitás teljes mértékben háttérbe szorul: a kiadványhoz mellékelt egyetlen fénykép a borítóra került portré; a koncertről nem készült illusztráció. Le kell mondanunk arról az apró izgalomról is, hogy a CD esetleg olyan dalt tartalmazna, mely a DVD-re nem került fel – igaz, a videókorongon a koncert csaknem teljes programját élvezhetjük.

•	Nyomtatóbarát változat