Nem mintha Zoránról nem tudnánk sok mindent, s nem mintha fel kellene ütnünk egy lexikont, hogy tudjuk, kiről is van szó. Mégsem furcsa, hogy a Rocklexikon című műsor őt választotta címszavául legutóbb, s nem valaki sokkal kevésbé ismert rockzenészt. Zorán ugyanis még akkor is nézővonzó téma, ha az ember nem számíthat egetverő újdonságokra a pályaképről való faggatózás során, mert szerencsére folyamatosan sok mindent tudunk róla, miután elképesztő energiával veti magát az újabb és újabb fellépések élményébe. Zoránra odakattint az ember, ez az igazság, és szívesen hallja újra meg újra, hogy mit jelent a zenész életében ma is a pálya, egy régi dal, a barátság, a hűség meg hasonlók. Zoránt hallgatni jó, mert komolyan válaszol, miközben kellő humorérzékkel kezeli – igen, kezeli – az újságírói-riporteri közhelyeket és sémákat. Most például meggyőzően védte ki a mindenáron rásütni óhajtott matricát, miszerint túl zárkózott, túl hallgatag, túl visszahúzódó stb. Egy frászt, mondhatta volna, de nem mondta, mert udvarias ember.
Csak éppen egyensúlyban óhajtja tartani a nyilvánosság és a magánélet viszonyát, sokat nevet, sokat beszél és természeténél fogva indulatos. Én hiszek neki. Más kérdés, hogy a belső eleganciája nem hagyja kitörni az indulatot még akkor sem, amikor butaságokat szegeznek a mellének.

•	Nyomtatóbarát változat