Valljam be, hogy nagyon vártam? Bevallom. Ismerjem el, hogy még annál is többet kaptam, mint amennyire számítottam? Elismerem. Áruljam el, hogy megkönnyeztem-e a „Kell ott fenn egy ország” című számot? Igen, meg, és ezzel egyáltalán nem voltam egyedül.
Zorán és együttese. Nagy dolog ám a high-tech világában, ha valaki tűzön-vízen át ragaszkodik ahhoz, hogy a színpadi jelenléte akkor, és csak akkor teljes értékű, ha zenekarával együtt lépnek fel! Most aztán megláthattuk a különbséget. Pedig Zorán egy szál gitárral is magával tudja ragadni a közönséget, de akkor elveszne a túlnyomórészt Presser Gábor és Sztevanovity Dusán alkotta dalok lényege: a valódi zenei bravúrral aláfestett és kiemelt, vers-értékű és -szépségű szövegek. No meg a káprázatos hangszerszólók! Egek, sosem hittem volna, ha nem látom, mit lehet kihozni az ütőhangszerek hadából, amelyekkel Horváth Kornél körülbástyázta magát! Hogy például a basszusgitár (Lattmann Béla), a dob (Gyenge Lajos) ilyen teljesítményre is képes!
Úgy éreztem, jót beszélgettünk. Pedig mi a nézőtéren csak hallgattuk, ahogyan Zorán felvezeti régi és új dalaikat, beleszőve saját – és az ország – életének utóbbi mintegy fél évszázadát. Csak olyan csöndesen, olyan zoránosan. Kis iróniával, szeretettel, megbocsátóan lapozott az emlékek között.
És a hangja! Az ezer közül is eltéveszthetetlen, gyönyörűen zengő hangja! Olyan virtuózan bánik vele, mint egy hangszerrel. És a közönség együtt szárnyal, örül és búsong, él át szerelmeket, csalódást – és emlékezik.
Vigasztal, reményt ad, kedvesen magyaráz, táncra csábít – egyszóval varázsol, ahogyan csak az igazi művészet tud. Ha valaki, hát Zorán bebizonyítja a gyakran emlegetett igazságot: nincs komoly és könnyű zene, csak rossz és jó zene.
Ez a fesztiválzáró koncert nagyon-nagyon jó zene volt. És fantasztikus élmény.
Méltó befejezése a XVI. Kék Madár Fesztiválnak, az idén is pazar programsorozatnak, Kalocsa szeretet-fesztiváljának. Higgyék el, minden évben többek leszünk általa és vele. Lelkünk cseppenként telik meg fénnyel és örömmel, mint Lakatos György tengere szeretettel. Őrizzük meg ezeknek a napoknak az örömét, az ünnepi mosolyok ragyogását a hétköznapokra is. Hiszen segíteni, örülni, szeretni két fesztivál között is kell.

•	Nyomtatóbarát változat