Zorán már sokadszor bizonyítja, hogy tud még eggyel jobbat. Eddig úgy tűnt, hogy a 2006-os Közös szavakból lemez összefoglalója és beteljesítése volt mindannak, amit Zorán dalai hordoznak. Mégis, az új album, a Körtánc • Kóló még az előzőnél is érettebb, erőteljesebb alkotás.
Ami változatlan: Dusán írta a szövegeket, Presser Gábor a lemez nyolc dalának zeneszerzője. Újdonság, hogy egy lendületes nóta Zoráné, és hogy megjelenik a szerzők között Jávori Ferenc Fegya, a Budapest Klezmer Band vezetője, aki egy különleges szépségű darabot írt Zoránnak.
Az album egészén átsugárzik a tökéletességre való törekvés, a hangszeres játéktól a borítón át a hangzásig. Ez a kompromisszumot nem ismerő míves alaposság, az arányérzék, no és persze a tehetség teszi a Zorán-produkciókat kivételesen értékessé.
Presser Gábor Zoránnak írt dalai szinte mind-mind telitalálatok; akkor is, ha meditatívak, és akkor is, ha sodró iramúak, fergeteges hangszeres szólókkal tarkítva. Ezenkívül minden lemezre hoz valami meglepetést. Írt már Zoránnak ír jellegű zenét, klezmereset és fádósat, melyek egytől egyig mind ritka gyöngyszemek. Ezen a lemezen két Presser-kólóval folytatódik a sor – mintegy megidézve Zorán szerb gyökereit –, mindkettő igencsak megmozgatja a hallgató kezét-lábát és bensőjét.
Dusán szövegei most is okosak, lírai képekben gazdagok. Igazi költészet ez, ahol a verssorok nemcsak gondolatokat és érzéseket hordoznak, hanem behatolnak a lélek rejtett zugaiba is. Az egyik dalból markáns közéleti hevület süt, a másikban ott a felfokozott életöröm, a harmadikban az életbölcsesség. Úgy érezhetjük, nemcsak hogy egy nyelvet beszélünk Dusánnal, hanem mintha ugyanazt az életet élnénk – csak ő versbe is tudja önteni mindazt, amit a tapasztalataiból átszűrt. És nem kell ahhoz a sorok mögül kikacsintania, hogy meglegyen az együttrezdülés...
Zorán ezen az albumon úgy énekel, olyan hévvel, mint korábban talán még sohasem. Megjelent a hangjában egy jó adag rockos karcosság, egyfajta kitárulkozós nyíltság – a lemez legtöbb dalában ez hatja át az éneklését. Ezúttal a megszokottnál nagyobb szerepet kap a vokál: a női hangok körbeölelik Zoránét, egyben kontrasztot adnak neki, intim pillanatokkal gazdagítva a korong hangulatát.
Sok szépet el lehet még mondani Zorán új lemezéről, de ennél sokkal fontosabb, hogy a hallgató igazán átadja magát az élménynek. Már az első dal torokszorító lesz, a második magával húzza a körtáncba, és nem is engedi el az utolsó hangokig. Olyan ezt az albumot végighallgatni, mint elszopogatni egy üveg mézes pálinkát. Ami egyszerre édes és fűszeres, lágy és erős, felemel és elbódít, feloldja a hétköznapokban lerakódott salakot, felülről láttat rá az életünkre – legalább arra a negyvenpercnyi időre.

•	Nyomtatóbarát változat