Az a nagy öröm, amely nyáron érte, még érezteti hatását: a Szovjetunió táncdalfesztiválján, amelynek során a szereplők Rigában, Leningrádban és Moszkvában léptek fel, a moszkvai és az abszolút győztes is ő lett. A fesztivált természetesen a Rádió és a Televízió is közvetítette; rövidesen megjelennek a Szovjetunióban nagylemezen is a legsikeresebb dalok. Sztevanovity Zorán, a győztes, azóta számos újabb meghívást kapott a Szovjetunió különböző városaiból.
– A Szovjetunióban a könnyűzene egyenrangú a többi műfajjal. A művészeti kitüntetések megoszlása is jól tükrözi ezt, s a szerzői jogdíj tökéletes megoldása: nem két részre oszlik, mint nálunk, hanem háromra. Magyarán: az előadó is részesedik belőle. Nálunk az énekesek kénytelenek iparszerűen halmozni az élő fellépéseket, s ez természetesen egy bizonyos mennyiség fölött a minőség rovására megy.
– Tíz évig a Metró együttes vezetője volt, most pedig szólóénekesként szerepel. A magyar könnyűzenei életben ilyen „átigazolásra" még nem volt példa. A laikusok is érzik, milyen nagy a különbség a zenekarok és a szólóénekesek zenei világa között. Vállalja a hagyományos értelemben vett táncdalénekes szerepét?
– Nem. Szeretném a kettőt szintézisbe hozni. Két éve alig készítettem új lemezt, s a barátaimmal együtt csak törtük a fejünket a megoldáson. Most egy nagylemezre készülök. A zeneszerzéssel, a hangszereléssel, a dalok összeválogatásával járó munkát, tehát a szerkesztést, amelyet nagylemezek esetében sem szoktak egy kézben tartani, most Presser Gábor egymaga végzi. Amíg a nagylemezen gondolkoztunk, csináltunk egy kislemezt, mindkét oldalán egy-egy Presser–Adamis-szerzeménnyel. Szeretném átmenteni a szólóéneklésbe zenekaros múltam tapasztalatait. A fellépéseket a minimumra csökkentettem, hogy a nagylemezen dolgozhassam.

•	Nyomtatóbarát változat