 |
Ezer alakban
Leejtett szemüveg szilánkjában Novembert ölelő félhomályban Égre mutató kiszáradt ágban Szavakat rejtő némaságban Gazdátlan kutyák tekintetében Síró ablakot ringató szélben Könyvembe préselt naplementében Biciklin bolyongó csengetésben Ahogy az időn átrohantam Elkísértél ezer alakban Amikor majdnem magam maradtam Visszatértél ezer alakban Behunyt szememen átsütő napban Virrasztó csendet vigyázó falban Egymásba fonódó félszavakban Titokban intő kézmozdulatban Amikor majdnem, majdnem feladtam Velem voltál ezer alakban A reményt már-már veszni hagytam S megtaláltalak önmagamban 
|
 |
