 |
Az legyél, akinek látszol
A húrok s a hangszerek Nem mindenkinek zengenek Néha jobb, hogy csendesek Mert a belső zenét nem egy kéz játssza el Az legyél, akinek látszol És annak látszódj, aki vagy Az legyél, akinek látszol S aki vagy Mint foltok egy farmeren Foltokból áll az életem Mint foltok egy kopott farmeren De egy színes rongy nekem nem sokat mond Az legyél, akinek látszol És annak látszódj, aki vagy Az legyél, akinek látszol S aki vagy Szépség az arcokon Elkábít, nem tagadhatom De várj, van egy mondatom Ó, a belső zenét nem egy kéz játssza el Az legyél, akinek látszol És annak látszódj, aki vagy Az legyél, akinek látszol S aki vagy  A dal eredetileg egy 1975-ös vígszínházi darabban szerepelt (Ulrich Plenzdorf: Az ifjú W. újabb szenvedései, rendezte: Marton László). Ez a felvétel a Könyörgés-sel egy időben készült, 1976 nyarán. Az év őszén megjelent kislemezen (Hungaroton Pepita • SPS 70231), és szerepelt a karácsonyi Egymillió fontos hangjegy című tévéműsorban is.
|
 |
