 |
 Magyar jakobinus dala
Ujjunk begyéből vér serken ki, Mikor téged tapogatunk, Te álmos, szegény Magyarország, Vajjon vagy-e és mink vagyunk? Vajjon lehet-e jobbra várni? Szemünk és lelkünk fáj bele, Vajjon fölébred valahára A szolga-népek Bábele? Ezer zsibbadt vágyból mért nem lesz Végül egy erős akarat? Hiszen magyar, oláh, szláv bánat Mindigre egy bánat marad. Hiszen gyalázatunk, keservünk Már ezer év óta rokon. Mért nem találkozunk süvöltve Az eszme-barrikádokon? Dunának, Oltnak egy a hangja, Morajos, halk, halotti hang. Árpád hazájában jaj annak, Aki nem úr és nem bitang. Mikor fogunk már összefogni? Mikor mondunk már egy nagyot, Mi, elnyomottak, összetörtek, Magyarok és nem-magyarok?  Az Itt élned, halnod kell (A hazáért és a haladásért a honfoglalástól a felszabadulásig) című zenés történelmi játékban Zorán Ady Endre versét énekelte, Victor Máté zenéjére. És pulya had mi, milliók? Magyarország népe meddig lesz Kalitkás seregély-fiók? Ma se hitünk, se kenyerünk. Holnap már minden a mienk lesz, Hogyha akarunk, ha merünk. 
|
 |
