 |
Penitencia
Számok, villanások, halkan jár a lift A bölcs mosoly mozdulatlan, érkezésig őrzi titkait Egy döccenés, a szőke illat félúton kiszáll Valami fojtogat, ám a nyakkendő az összhatáshoz jár A két angyal felvezet, és kezet nyújt az Úr És szép tisztán szólít magyarul Nos, ülj le ott és tölts magadnak Adj időt a gondolatnak Ráérünk, őszintén mesélj Na, hogy telt a mélyben ennyi év Csak mondd, ne félj Már alig hittem, Uram, hogy válaszolnom kell Ha körbenéztem, úgy ítéltem, dolgainkra senki nem figyel Láttam, hogy helyet cserél bűnös és a szent S a hatalmadat túl sok ripacs gyakorolta fölöttünk ott lent Bár álmodtam néha, hogy szóba állsz velem De úgy volt, hogy én kérdezem: Az intőket miért kaptam Anyám miért sírt miattam Mért loptak meg, ha adni jó Mért vagy Te örök bujdosó Se kép, se szó S ha felsír egy élet a válaszért A titkaidból semmit sem ért S ki újszülöttet ringat el Még azt sem tudja, kit nevel Egy rendőrautó szirénázik épp Álmaim víztükrébe lép Se hang, se kép Zuhanok, s egy angyal súgja: jár a büntetés Semmit sem értesz, így hát nincs bocsánat, szépen visszamész Hm, visszamész, bizony visszamész 
|
 |
