 |
Maradj a hangszernél
Az igazgató ordít, a gimnázium zeng A kijáratig vezet, a mutatóujja fent Vissza se gyere, vagy tövig vágasd le Mert ilyen hajjal ide többé nem is jöhetsz be A barátom a parkban egy újabb cigit nyújt Az elvei tiszták, az élet bonyolult Mondja, vár rám a csapat, mely bátran ellenáll Mert tovább ezt az önkényt mi nem tűrhetjük már És kipirulva suttog a kis vörös barátnőm Ő velem együtt dolgozna egy boldog jövőn Mi ott leszünk az élen, ha fordul a világ Egy öregember végigmér és ballag tovább Az én szívem is lüktet, a szégyen engem ért Én lázadnék, és nekem bőven lenne is miért De az öreg megint ott áll és újra végigmér Nekem azt jelenti: maradj a hangszernél A park helyén egy hotel, fényes fogadás A tökéletes rendre itt egy ajtóőr vigyáz Uram, hol hagyta a zakót, és a nyakkendőt? A Metró klubban is így volt sok évvel ezelőtt Már fordulnék is vissza, épp csak utolér A barátom ölel: „Kösz, hogy eljöttél!” A pezsgő is hideg, egy pohár még nem árt Mi emlékszünk a padra, ami pontosan itt állt S a riporter kérdez, s ő felel angolul Őszinte és lelkes, már ő itt az úr „Megnyertük a csatát, mit sosem adtunk fel” S a vörös hajú szépasszony csak rá figyel S a régi hangon súgja, a férje számít rám Minek az a gitár, más kell ezután De az öreg újra ott áll, és megint végigmér Azt jelenti nekem, maradj a hangszernél A siker égig ér, és ott mosolyog rám A barátom az újságok címoldalán Igaz, alig-alig értem, hogy mi az, amit mond De a nyakkendőin látom, azért nincs itt túl nagy gond Vagyok, aki voltam, ez nekem így elég És nem törődöm azzal, hogy mi is kéne még Mert a családom s a kutyám jó hozzám És nem vagyok otthon senkinek vasárnap délután Fizettünk sokan az ábrándokért S forgatták mások a föld kerekét Bár néha nem is tudom, mi az, ami hajt Csak próbálom a zajban játszani a dalt És az öreg néha eljön, megáll, s végigmér S csak bólint: maradj a hangszernél 
|
 |
