 |
Még mindig
Meg kellett volna változnom Talán nem is egyszer, de sokszor De nem segít rajtam, mit tagadjam Se divat, se csodadoktor Hiába minden biztatás Ha álságos hangok hívnak A rivaldafények bohócai A sötétben halkan sírnak Ellobbannak a nagy tüzek Marad, ami mélyen izzik S az egyre több hamu csak még jobban őrzi: Kereslek, még mindig Az utcán kürtöl az indulat A párkányon verebek fáznak S a függöny mögött egy heves pár A megszokás ellen lázad De hűti a tüzet, hogy a hűtlenség Csak uzsorástól a kölcsön Hogy ne legyen baj, s egy szerelemgyerek Nehogy a világra jöjjön Ellobbannak a nagy tüzek Marad, ami mélyen izzik S az egyre több hamu csak még jobban őrzi: Kereslek, még mindig Az asztal csupa vad ragyogás Ahol a valakik ülnek Megmondják nekünk, mi van és miért Tartalmat adnak az űrnek Olykor engem is elcsábított S lehettem büszke első Annyira bájos a kirakatban Ott az a kör, az a felső Ellobbannak a nagy tüzek Marad, ami mélyen izzik S az egyre több hamu csak még jobban őrzi: Kereslek, még mindig A hódítók rohamát megállítja Egy barikád, egy árok A társaikat elnémítják A győztes kiabálók A Kánaán felé rég beállt a sztráda A nagybetűs én még tombol Egy letérő kéne, hogy kiszálljak végre Hogy kiszálljak érted a sorból Ellobbannak a nagy tüzek Marad, ami mélyen izzik S az egyre több hamu csak még jobban őrzi: Kereslek, még mindig 
|
 |
