 |
Esküvő
Jó, ha túl sokat nem vársz tőlünk Nekünk korlátok kellenek Párat félrelöktünk s össze is törtünk Most itt vagyunk együtt, s együtt veled És most jók vagyunk, rendes gyermekek Körben szép ruhák, tágra nyílt szemek Nézd, az emberek mind-mind angyalok Együtt élnek át épp egy szép napot Omló tornyaink és a várromok Rosszat álmodó fényes templomok Lustán áradó felhőképeken Ott egy kis mosoly, s elhiszem Én csak elvétve járok arra Hova hétköznap nem vezet S néhány idegen a reményhez bújik Hogy egymáson olykor segítsenek És az ember jó, és most elhiszem Nézz a füstön át, ott az értelem Tömjént égetett, kőből alkotott S ott a lágy kenyér, mellyel visszadob Éppen elhiszem, ők sem bántanak Kint a harcosok épp csak játszanak És a törmelék majdcsak összenő S minden újra él, újra nő Jó, ha lobognak mind a gyertyák Mert ha nem látunk, kétkedünk S túl a megfoghatón nincsenek társak S ha nincsenek itt sem, az túl sok nekünk Hívtak téged is, így az illendő Mert az esküvő így lesz esküvő Sorra adják fel mind a józanok Mert a tiszta víz borrá változott Ez most esküvő, fényes néhanap Tőled kapható áldást osztanak Tarka kételyünk fedje hófehér Míg az esküvő véget ér 
|
 |
