 |
 Miénk itt a tér
Miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel, a ház is a miénk, mert mi viseljük el, nekünk kevés fény jut, árnyékból van több, sötét szobánkban a pók rossz hálót köt. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. A mély udvarokban csak ecetfa nő, a lépcsőn, melyen járunk, elkopott a kő, miénk itt a tér, mert mi nőttünk itt fel, ismerős a fütty, és egymásnak felel. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Csavarogtunk mi már sokszor délután, ápolt kerteken, hol elfeküdt a nyár, és ha este lett, és indultunk haza, visszafogadott minket ott a tér dala. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Miénk itt a tér, miénk itt a tér. Miénk itt a tér... 
|
 |
