 |
Az én városom
Az én városom tudod, két részből áll Itt élek én, hol együtt él a huszonkét tartomány Az én városom tudod, két részből áll És itt is állt, meg ott is állt az időfolyó partján És ő nem írta soha a nagyvilág sorsát Hagyta inkább, hogy vezessék útján a keresztek A csillagok, a hírhedt kicsik és híres nagyok Az én városom többször túlélte már Hogy ott hevertek tornyai a házak lábainál Az én városom mikor ünnepre vár Felragyognak a díszletek, a bonyolult mesevilág És néha-néha nem sokat látok a fénytől Néha-néha van amit értek és vállalom Hogy érdekel és sok utcában nem tévedek el Tudod itt laknak a miniszterek És néhány rendőrt névről ismerek És itt nőnek a lila iskolák S ott vonzóan idegen szállodák Csak vonalra szól a buszjegyed Vigyázz, átszállni már nem lehet Én mégsem veszek bérletet Mert gyalog jobban látszik fenn az ég És tudni jó, hogy merre meddig kék Az én városom mikor záporban áll Sárga autók locsolják a vizet az eső alá Az én városom tudod, vén színpad már Hol lezajlott sok nagy siker és szomorú előadás De múlnak évek, s múlnak a ráncok az arcán Néha bántom, mert nekem sem mindegy Hogy merre tart, hogy hol is áll Mert nem lehetek kívülálló már Mert sorsa az enyém Mert ahogyan él Csak úgy élhetek én 
|
 |
