 |
Boldog idő
Olyan büszkén állt a tábor Pont a világ kellős közepén És a miénk volt egy sátor Benne ő, és benne én Az egy roppant fényes kor volt Éjjel-nappal a nap sütött És a nagy célt felfedeztük Engem ő, és én meg őt Nagy élet volt Az ének szólt A szív dobolt Mert az volt a szép boldog idő Se bor, se pénz, csak én meg ő Az volt a szép boldog idő Boldog idő Nappal főleg vermet ástunk Már vállig ért a szép jövő De mi mindig fölül voltunk Egyszer én, máskor ő Mondhatsz bármit, nekem tetszett Ez az átkos múlt idő Mert a sátor ott állt benne És benne én, s benne ő Nagy élet volt Az ének szólt A szív dobolt Mert az volt a szép boldog idő Se bor, se pénz, csak én meg ő Az volt a szép boldog idő Csak én meg ő, boldog idő Aztán összedőlt a tábor Pont a béke kellős közepén S maga alá gyűrt a sátor És benne ő, és benne én S mire lassan előbújtunk Tábor nincs, csak rossz idő Megyünk sátor után nézni Erre én, és arra ő Előttünk áll A tág határ S én látom már Hogy az lesz a szép boldog idő Se gond, se pénz, se bor, se nő Az lesz a szép boldog idő Se pénz, se nő, boldog idő Hogy az lesz a szép boldog idő Se gond, se pénz, se bor, se nő Az lesz a szép boldog idő Se pénz, se nő, boldog idő Boldog idő, boldog idő Se pénz, se nő, boldog idő Se bor, se nő, boldog idő  |
 |
