 |
Már a galambok se repülnek
Nekem azt mondtad, felnőni szép S csak menni az álmainkért Azt is mondtad, tiéd az ég S nincs messze az a csillagkép És csak pergett egy nagy könyvben sok rajzolt kép S egy embernek szárnya is volt És szállt, csak szállt egy csillagért Az idő, a néma folyó Mindent elhord, de álmodni jó És néhány mesét még nálam hagyott Nézz fel, óh, a csillagok ... Óh, de a csillagképeket Senki nem érinti meg Nézd, aki lent van, lassan már Csak a morzsákért tipeg Óh, a galambok se repülnek Mi van, már a galambok se repülnek Most, tudom, rajtam a sor Mesélni kell, de hogy mondjam jól Talán úgy, pont úgy, ahogy volt a képeken Talán úgy, ahogy én képzelem Vagy csak azt kéne mondanom Mesékbe soha ne nézz És mégis csak azt mondom A valóság az élethez túl kevés A mesék szép lassan elfogynak már S a sárgult lapok mind kihullnak sorra Nézd, a rajzolt ember a földre leszáll Nem is gondol a távolra De a csillagképeket Akkor ki érinti meg Nézd, aki lent van lassan már Csak a morzsákért tipeg Óh, már a galambok se repülnek Mi van, már a galambok se repülnek Hát hogy repülnék én, kinek szárnyai soha-soha nem nőttek 
|
 |
