 |
Örökség
Miért sírsz, amikor nem rossz ez a hely Hidd el van még, aki minket irigyel Megvan minden, majdnem minden, ami jár És ha nem is kértük, átvehetjük már Kaptunk nevet, amely változtatható És a mesét, amely inkább megható Házat s eszmét, mely épül s összedől És a hazát, amely éltet s meggyötör Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk Áll a korlát és a végleges határ És az adósság, mely felejtésre vár És a béke, mely félelemben tart És a fegyver, melybe rozsda alig mart Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk S a győzelmeknél, melyek oly szépek, jelen sem voltunk S az érdemekről, melyek oly szépek, nem sokszor szóltunk Úgyis a miénk, amit vállalunk Néhány elsiratott ember igazát És a hatalmunktól elszáradó fát S annyi mindent, mi nem változik még És a kérdést, azt, hogy mitől lenne szép Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk 
|
 |
