 |
Romantika
Kedves, elviszlek oda, hol senki sem ismer, de értem a szót, Hol esténként ringató tengerről dalolnak altatót. Az álmok szerények, A hálók erősek, Ott ritka szó a romantika. A part menti sziklákra szőlő és magányos ház tapad, Az örök szél ráncosra gyűri a tengert s az arcokat. A napfény megéget, A vágynak kiégnek, És porráhamvad a romantika Ott délidőn nem mozdul más, csak a megkötött csónakok, S egy eleven képeslap eltúlzott színeit láthatod. A fények kemények, Az árnyak elégnek, És éjjel éled a romantika. Majd felhevült part ölén szeretlek forrón, míg tart az éj, S a meztelen tengerben hűvösen fürdünk, ha véget ér. A csókom sós lesz, És hidd el, jó lesz, Mert néha kell a romantika. 
|
 |
