Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

Kurír
1995. október 29. vasárnap

Gitárt karokkal

Zorán november 17-én a Budapest Sportcsarnokban vendégül látja vélhetően több mint tízezer rajongóját. A koncert előzménye az az album, amely májusban jelent meg és a Majd egyszer... címet kapta. Az esemény azért is jelentős, mert Zorán utoljára négy esztendeje készített stúdiólemezt.

– A korong nyitódala kicsit mintha emlékezés lenne...

– Valóban úgy alakult, hogy Dusán korábbi nóták pillanatait vagy hőseit, illetve ezek történeteit tette rímekbe az Emlékek bálja című szerzeményben – mondja Zorán. – Felbukkan például a Szép Júlia, egy hely, amely Az én városom, egy hangulat, amely Vasárnap délutánonként keríti hatalmába az embert. Ráadásul e dal apropóján elmondhatom, hogy új szerzőt avattunk, hiszen Sipeki Zoltán, a szakmában csak Pipi, most bebizonyította, hogy nemcsak akusztikus és elektromos gitárokon virtuóz, hanem szerzőként is nagyon tehetséges.

– Mi szükséges ahhoz, hogy valaki egy Zorán-lemezre komponálhasson?

– Semmi más, csak jó dal – veszi át a szót Presser Gábor. – Ez a kör ugyanis csak részben zárt a külső szerzők előtt. Ha valaki ígéretes dallamokat hoz, bekerülhet az alkotók közé. Hogy mást ne mondjak, az LGT tagjain kívül korábbi Zorán-lemezeken hallhatók Babos Gyula, Gerendás Péter, Szörényi Levente, Bródy János és a pozsonyi származású Pável Danek nótái is. Ebbe a sorba csatlakozott most Sipeki is.

– Nemrég egy interjúdban azt mondta a riporter, hogy ez a Majd egyszer című CD éppen olyan, mint a többi, most sem okozol csalódást vagy meglepetést rajongóidnak.

– Hirtelen nem is tudtam, hogy ezt bóknak vegyem-e – folytatja Zorán. – Aztán rájöttem, hogy ez tulajdonképpen megtiszteltetés, hiszen az 1977-es első szólómunka óta kitart mellettem a közönség. Úgy tetszik, hogy a szomorúság skatulyájába próbálják kényszeríteni az általam énekelt számok hangulatát. Én viszont sokkal inkább reálisaknak, a jelenről szólóaknak és bármilyen furcsa, de optimistának érzem legtöbbjüket. Előfordulhat persze, hogy ez az optimizmus inkább szatirikus humorban, iróniában fogalmazódik meg. Ennél optimistább kijelentést, mint amit a Száz évig élünk című dal sugall, nemigen tudok elképzelni. Kétségtelen, hogy Dusán humora közelít, sőt talán közel is áll a társadalom közérzetéhez.

– Szerepel a lemezen egy duett Presser Gáborral, Már a galambok se repülnek címmel.

– Én szoktam azon bosszankodni – mondja Presser –, hogy ebben a világban annyira senki nem törődik semmivel, hogy már a galambok se repülnek el, ha autóval közvetlen közelükbe érek. Ezek után hogyan gondolhatnánk azt, hogy ebben a környezetben repülni tudjunk?

– Mint Dusán nagyon szépen megfogalmazta – veti közbe Zorán –, hogy annál is inkább nem szállhatunk, hiszen szárnyaink soha nem nőttek. Mindezektől függetlenül azt gondolom, hogy a címadó szerzemény is inkább az összetartásra, a közös gondolkodásra, csak barátságok megőrzésére ösztönöz. Remélem, a hallgatók is így gondolják.

– Két évvel ezelőtt a Guiness-rekordok könyvébe illő unplugged koncertet adtál, és ez attól szenzáció, hogy előtted még senki nem vállalkozott akusztikus előadásra 12 ezer ember előtt. A mostani novemberi előadás is hasonló lesz?

– Erről nincs szó, azt egy kísérletnek szántam, és valahogy úgy alakult nagy örömömre, hogy e műfaj hazai istápolója lehettem. Talán nem mindenki tudja, de az unplugged fogalom azt jelenti, hogy nem használnak szintetizátorokat, gitáreffekteket és torzítókat, minden hangszer akusztikusan szólal meg. Teljesen újszerűvé válnak ezáltal a dalok, olyan hangszerelési ötletek és titkok bukkannak fel, amelyekre az ember korábban nem is gondolt.

– Csak úgy közbevetem, hogy az első Zorán-lemez is hasonló stílusjegyeket hordoz...

– Erre már én is rájöttem, de ez akkor nem volt tudatos. Kétségkívül újat szerettünk volna megcsinálni a zenében, például Pici javaslatára bevettük a hangszerek közé az akkor nem túl divatos tangóharmonikát is. Különös, de az elsőhöz hasonló módon az utolsó albumon is hangsúlyos szerepet kapott. Reményeink szerint jövőre elindíthatunk a televízióban egy unplugged sorozatot, amelyben mindenki, aki számít a magyar zenében, megvalósíthatja önmagát ebben a műfajban is.

– Pici, téged is izgatna egy efféle feladat?

– Érdekes lenne megcsinálni, az biztos, rengeteg munkát igényel. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy szólógitárra írt szólamok ugyanúgy érvényesülnek akusztikus gitáron is. Teljes áthangszerelésre és értelmezésre volna szükség. Egyébként pedig felhívnám a figyelmet Dusán szövegeire. Manapság az a tendencia, hogy a versírók haladjanak a korral, és az éppen aktuálisat fogalmazzák meg. Nos, szerintem Dusán érdeme abban áll, hogy a Zorán lemezeire írt szövegei tetszőlegesen áttehetők bármelyik évben született másik Zorán-korongra. Ma is éppen úgy aktuálisak, mint egykor és viszont.

– Milyen meglepetésekkel készülsz a november 17-i nagy eseményre?

– Először is szeretnék jó koncertet csinálni – válaszol Zorán. – Nem is adunk ki állóhelyeket, a küzdőtéren is székek lesznek épp azért, hogy mindenki kényelmesen hallhassa a muzsikát. Kiváló társakkal dolgozhatom együtt, és jó előjelnek tartom, hogy jelen pillanatban pótszékes telt házakkal járjuk az országot. Nem maradhat ki a felsorolásból az Aral, a Westel és a Porsche Hungaria sem. Ezek a cégek ugyanis évek óta hűségesen támogatnak, s erre a baráti kapcsolatra a szponzor kifejezés nem is megfelelő, a mecénás sokkal inkább alkalmas. Úgy gondolom, az a több mint két és fél óra a Budapest Sportcsarnokban mindannyiunk számára emlékezetes lesz.

Gréczy Zsolt

Nyomtatóbarát változat