Vissza a főoldalra
Életrajz Életrajz Életrajz
Diszkográfia Diszkográfia Diszkográfia
Dalok Dalok Dalok
Szerzők Szerzők Szerzők
Zenésztársak Zenésztársak Zenésztársak
Koncertek, turnék Koncertek, turnék Koncertek, turnék
Sajtó Sajtó Sajtó
Fotóalbum Fotóalbum Fotóalbum
Zene Zene Zene
Videó Videó Videó


Sajtó

2003. május

Zorán II.

Retrospektív recenzió 2003-ból

A bemutatkozó album után alig egy évvel már megjelent a Zorán nevét viselő második nagylemez. Kézenfekvő volt, hogy a kirobbanó siker nem maradhat folytatás nélkül, ugyanakkor a hangos elismerés nyilvánvaló terhet is rótt az újabb anyag összeállítását tervező alkotókra. Az eredmény szinte tökéletes lett: olyan popprodukció készült, mely ihletetten egyensúlyoz a bevált igényes receptek és az azokat a megújító ötletek keskeny határmezsgyéjén.

A második album a közönség számára azonnal felismerhető formai elemekből építkezett, a lemezborítótól a dalok szerkezetén át a hangszerelési megoldásokig. A nóták száma és elosztása is szinte változatlan maradt a szerzők között (csak Karácsony János mutatkozott be újonnan ilyen minőségében a lemezen), Zorán és Presser azonban finom változtatásokat hajtott végre a nyertes csapaton. Babos Gyula a meghatározó szerepből visszább húzódott, Demjén Ferenc pedig a Bergendy helyett a V’ Moto-Rockot hozta magával egy dal erejéig. Az album egyértelmű formai újdonsága a táncdalok világát idéző Romantika – azonban az első nagylemezhez viszonyított valódi előrelépést nem ez az alapvetően konvencionális sláger jelentette, hanem az a hangsúlyeltolás, ami a privát lírától a közösségi, illetve filozofikus témák felé mozdította el Dusán egyes dalszövegeit. Az album első két dala (Üzenet, Mi kéne még?) rögtön jelzi ezt a kísérletet, és a korábbitól némileg eltérő alaphangot ad a nagylemeznek, melyen a legismertebbé vált nótákon kívül olyan kiváló dalok szerepelnek, mint a Hétfő este,Szabadon jó vagy az Adj valamit. Bár a Zorán II. albumot az első szólólemez egyenes folytatásának tekinthetjük, a nagylemez művészi értékei önmagában is figyelemre méltóak, és évtizedek múltán is maradandó bájjal kényeztetik a közönséget.

Porosz Péter

Nyomtatóbarát változat