 |
Utolsó cigaretta
Szörnyű egy éjjel volt A koncert még úgy-ahogy De jött még a fénylő ünnepi est A rádiós faggatott, a kultúros itatott A várost a térképen ne is keresd S a pincérlány önfeledt, rajongó búcsúja Sóhajtó, izgatott sötétbe szállt Az otthon még messze, s a dobos csak leste Hogy viszem-e végre a villanygitárt A pillangó-ablakban süvítő tavaszban A csikket oly nehéz volt elengednem Néztem ott mögöttem, néztem a tükörben Hogyan vet szikrát az M7-esen A nap is már feljött s a rádión éppen Április 4 volt az ünnepi szám A lányom csak egyéves, nem tudom, hogyan lesz Pár évig, talán, még szükség lesz rám Ki tudja miért, olyan jól esne ma Az a húsz éve eldobott cigaretta Parázsról meggyújtott, filterig elszívott Keserű, utolsó cigaretta A tüdőm már tiszta, a pohár is ritka Mely fenékig ürül az ünnepnapon Az érdemek rendben a díszkeretekben És lajstromba vett már pár lexikon Az elkopott húrokat s legombolt blúzokat Egymásra hányta a történelem S a fiókom mélyén egy elhagyott dal Füstszínű papíron súgja: sosem Én nem tudom mért, olyan jól esne ma Az a húsz éve eldobott cigaretta Imádott, átkozott, örökre eldobott Keserű, utolsó cigaretta Milyen jól esne ma Az a húsz éve eldobott cigaretta Az imádott, átkozott, örökre eldobott Utolsó, utolsó cigaretta 
|
 |
