Minden lehetséges hétvégén fölutaztunk Budapestre emlékszik vissza erre az időre dr.Berky Tamás ügyvéd, aki a szegedi egyetem nappali, és a Metró esti hallgatója volt. Ma már nevetségesen hangzik, de valami csapatszellem működött bennünk. Szeged volt az a vidéki város, ahonnan a legtöbben jártunk. Akadt köztünk olyan is, akit ma egy ország ismer: Boncz Géza például. Nagyon szerettük, hogy sem Dusánban, sem Zoránban, sem a többiekben nem volt semmi nagyképűség. Volt a klubnak egy jellegzetes figurája, már csak a becenevére emlékszem: ő volt a Púpos Szőke. A rock és a twist nagy mágusának számított. Persze, nem elsősorban a tánc, hanem a zene miatt lógtunk ott. Ma már nehéz megérteni, micsoda nagy dolog volt, hogy az ember olyasmiben vehetett részt, ami különben be sem jutott az országba. Roppantul bosszant, hogy utóbb valaki azt írta, a Metró zenészei képzetlenek voltak. Talán mondanom sem kell, hogy az illető sosem járt a Hordóban. A valóságban semmivel sem tűntek rosszabbnak, mint az akkori külföldi muzsikusok. És kifejezetten tehetségesek voltak. Ráadásul borzasztóan élvezték, amit csináltak. Azóta több nagy koncerten jártam, Chuck Berry-n például. Ô pontosan egy óra után megnézte az óráját, és intett, viszontlátásra. Azt hihette az ember, hogy micsoda hangulat van, milyen jól érzi magát ő is, aztán kiderült, hogy blöff az egész. Ez a Metrónál elképzelhetetlen volt. Két éven át jártam a klubba. Olyan hatással volt rám, hogy akkor is emlékeznék Dusánra meg Zoránra, ha akkor rögtön abbahagyják a zenélést. |
Zorán első nagy szerelme ezen az úton szövődik. A Ki Mit Tud-osokat csinos kislány kísérgeti: leningrádi egyetem magyar szakos hallgatója. Három héten át kerülgetik egymást, és kölcsönös érzelmeikre szinte csak a búcsú pillanataiban derül fény. A jelenet úgy fest, mint a rossz regényekben: |
Hetenként kétszer beálltunk a sorba, bevirítottuk a tagságit és a kötelező ruhaneműket egy szigorú tekintetű, köpcös kis emberkének idézi föl Imre bácsi alakját Miklós Tibor, aki akkoriban rendszeres vendég a klubban. |
Érdemes megjegyezni: ezt a zenét akkoriban olyan légkör veszi körül, hogy egyszerűen elképzelhetetlen a kudarc. A fiúk életkorban hasonlatosak a közönséghez. Erre az időre esik a külföldi együttesek nagy fölfutása, a Radio Luxemburg nagyszerű korszaka, a Szabad Európa rádió Teenager party-jának, Cseke László műsorának legizgalmasabb időszaka. A kommersz tánczene haldoklása következtében ráadásul olyan űr támad, amelyet a Metró és a többi zenekar rövid idő alatt teljesen betölt. Nyilván nem véletlen, hogy a legjobbakat máig legendák övezik, és többségükben még aktívak. Biztos, hogy ebben nemcsak a megszerzett pozíciók, s az azokhoz való ragaszkodás játszik szerepet. Bár kétségtelenül akadtak olyanok az elsők között, akik utóbb ki akarták sajátítani maguknak a korszakot. Ezt az időt az ember hajlamos az Illés, a Metró és az Omega nevével azonosítani, hiszen ők voltak a legelsők és a legnépszerűbbek. Ám rajtuk kívül jónéhányan igen hamar komoly sikereket arattak. Gondoljunk csak Neményi Bélára, Sankó Lászlóra, a Scampolóra, a Sztárra, a Syconorra vagy az Atlantiszra. 1965 és 68 között azután gomba módra szaporodtak a zenekarok. Fenyő Miklós fölcsavarta a szőnyeget a Hungáriával, szinte megszületése pillanatában legendássá vált a Kex, a Sirius, a Dogs, a Liversing, kiderült, hogy van egészen kivételes képességű gitárosunk, bizonyos Radics Béla, és híre ment, hogy egy Demjén Ferenc nevű fiatalember úgy énekel, mint senki ebben a hazában. |
A Láthatatlan légió színpadképéhez persze a táncos lányok is hozzátartoznak. Egyik este elviszik az egész csapatot a munkahelyükre, a Moulin Rouge-ba. A fiúk megismerkednek a prostikkal, de a kapcsolatok nem mélyülnek el: az éjszakában íratlan törvény, hogy más a szakma , és más a magánélet. Viszont kiderül, hogy az a kép, ami erről a világról az emberekben él, teljesen hamis. Dusán a Könnyűvérű lányok című dalban megírja ezt az impressziót, és jónéhány megértő szót mond mellettük. |
Már tartanak a próbák, amikor meghal a Nagyi. Az utóbbi hónapokban sokat betegeskedett, néhány hete kórházba került. Ô volt a családban a békeangyal. A középgeneráció tagjai mindig könnyebben kiborulnak, az idősebbek viszont talán mert bölcsebbek , megértőbbek. Dusánban és Zoránban az a kép él róla, amit az igazi, jószívű nagyikákról maga elé képzel az ember. |
Annak, aki normális házasságban él, és azt hiszem, Éva és Zorán házassága ilyen, nehéz lehet ezekről a régi dolgokról a nyilvánosság előtt beszélni, mert az ember tartozik a társának annyival, hogy kellő diszkrécióval kezeli a múltat. Máskülönben: Éva tud mindenről. Zorán az első pillanatban eldöntötte: nem alkalmazhatja azt a módszert, hogy Éva majd fokozatosan tud meg róla ezt-azt, mert akkor újra és újra az állandóan visszatérő na mi volt ez? helyzetbe kerülnek. Mélyebb kapcsolatuk első néhány hónapja így azzal telik, hogy beszélgetnek. Mindenről. Amúgy is régebben ismerték egymást, és most kölcsönösen elmesélik az életüket olyan messziről, ahonnan a másik nem tudhat róla semmit. |
...a kritikus megállapíthatja, hogy még ma is tekintélyes fiatal közönsége van a luxemburgi zenének, egyszerű formai, összahangzattani vonásai és kiélezetten lüktető ritmusa miatt. De mi lesz ezután? |
Idegenvezetője, Ray Philips elkalauzolja a szigorúan zártkörű Speakeasy klubba. Az angol főváros talán leghíresebb klubjában, a vendégek között számos nagy sztár ül. Az egyik asztalnál gomolygó dohányfüstből két igen-igen ismerős arc bontakozik ki. Ray gondolkodás nélkül odavezeti Zoránt, és bemutatja az uraknak: |
Egy nagybeteg kislány például, aki úgy dönt, hogy csak akkor hajlandó alávetni magát az előtte álló, keserves kivizsgálásnak, ha előbb találkozhat az énekessel. |
Mint általában a sikernek, a Metró felívelésének is vannak különös hozadékai. Az egyik, s talán legmeghökkentőbb jelenség Etelka. Ekkortájt tűnik föl először a klubban. Senki sem tudja pontosan, hogy sodródik oda. A lányok először idegenkedve közelítenek felé, aztán megszokják, megszeretik és befogadják. Azonnal legendákat szőnek köré. Vannak, akik azt mondják: apáca volt egykoron, mások rebesgetik, hogy festőművész. Próbálják kitalálni a korát. Annyi bizonyos, hogy nyugdíjas már, s a hatvanat is túlhaladta régen. |
Negyvenes évek | Ötvenes évek | Hatvanas évek | ||
Hetvenes évek | Nyolcvanas évek | Kilencvenes évek |