Rémülten ébrednek az álmodók, fejünkre hullanak a csillagok. |
A ritka percek selyemszalagját most együtt bontsuk fel. A számlát úgysem veszíthetjük el, most mégis rejtsük el. |
Dusán sorait különös hangulatban hallgatjuk, zsúfolt budai lakásban. A háziak elutaztak valahova, a barátaink kis bulit szerveznek. A lemezjátszó öreg és ócska, a hang mégis az érzelmeinkben érint bennünket. Mellettem csinos, fiatal lány ül, néhány év múlva a feleségem lesz, két lányunk születik, és néha, ha nagyon nekikeseredünk, ezekhez a ritka percekhez menekülünk majd. Az ember ilyenkor azt gondolja, hogy a szövegíró a maga történetét mesélte el. Dusán életének nagyon szerencsés része ez. Fiatalon beleszeretett egy lányba, elvette feleségül, azóta vele él, és van két gyermekük. Ebben a kapcsolatban is az a jó, hogy nem nagyon van róla mit beszélni. |
Így, kéz a kézben, felvirradnak új bánatok, mert messzebb nézek kéz a kézben s több veszhet el, mint én vagyok... |
Havasi János ekkoriban riportkönyvet ír a Baranya megyei Ófaluba tervezett atomtemetőről. Izotópfalu ez lesz majd az 1988-ban megjelenő kötet címe. Arról az elkeseredett harcról szól, amelyet az ottélő néhány száz ember folytat a Paksi Atomerőművel. A falu fölött áll az úgynevezett Harsányi kereszt, és a nagyvállalat ide akarja hozni másodlagos erőművi hulladékát. és a hatalmunktól elszáradó fát, annyi mindent, mi nem változik rég, és a kérdést, azt, hogy mitől lenne szép. Ennyit hagytak ránk, ennyit bíztak ránk. |
Negyvenes évek | Ötvenes évek | Hatvanas évek | ||
Hetvenes évek | Nyolcvanas évek | Kilencvenes évek |