A lemez piacra kerülését országos turné követi. A székesfehérvári koncert előtt a helyi lapban megjelenik egy Zorán-interjú. A riporter többek között megkérdezi tőle, hogy mi a kedvenc eledele. Na most, Zoránnak ilyen sosem volt nem szereti különösebben a hasát. De olyan régen evett már palacsintát, hogy azt válaszolja, palacsinta. |
A városszéli ház kertjét ahol a hetvenes évek vége felé albérletben laktam kettészelte egy sínpár. Akkoriban rossz alvó voltam, hajnalonként gyakran fölkeltem, és kimentem nézelődni a vágányok mellé. |
A föllépés után néhány nappal széparcú lány kopogtat a Bartók Béla úti lakás ajtaján. A fiúk persze most sincsenek otthon, futnak a dolguk után. A lány így Mamának adja oda a kezében szorongatott lemezborítót, és kéri: írná alá Zorán. Aztán meglódul az idő, napok, hetek telnek el, és a lány nem tér vissza. |
Debreceni ismerőseim egyike máig nosztalgiával meséli régi budapesti útját, amelynek egyetlen célja volt: megpillantani az épületet, ahol a Metró két tagja lakik. Volt két esztendő az életemben, amikor a Bartók Béla úton laktam; alig néhány kapualjnyira Dusánék házától. Zorán akkoriban fehér tetejű fekete Mercedessel járt. Emlékszem, egy éjszaka a lányok telehordták az autót virággal. A fehér tető napokig sárgállott a virágportól. |
Kicsit félek leírni mindezt, mert tartok a lesajnáló mosolyoktól. Pedig... Lehet, hogy túlértékelem a dolgot, de jónéhány fiatal életének a hatvanas-hetvenes években ez lett az a szférája, amely példaképeket teremtett, és az életvezetéshez szükséges egész pontosan talán meg sem fogalmazott értékeket állított. Valamiképpen az Illés, az Omega, a Metró, illetve a többi zenekar köré szerveződött az az érzelmi belvilág, amelyet a politika minden erőfeszítése ellenére nem tudott megteremteni magának. Ugyanis ezek az együttesek a nyitást jelentették, és bizonyos mértékig a hiú reményt, hogy minden jóra fordulhat egyszer. És valljuk meg, ki nézett föl mondjuk meg akarom bántani Aczél Györgyre, Biszku Bélára vagy Czinege Lajosra hogy az ábécé többi betűjét akár ne is bolygassuk. |
Talán jobb is ez így, hogy nincs elég szavam rá, s annak, mit érzek csak törtrészét mondhatom el. Hiszen egyszerre ott állnék meztelen szívvel azokkal szemben, kik álruhát öltöttek fel. Mégis irigyen tisztelek költőt és festőt, ki helyettem mutatja meg, hogy mi lakik mélyen a szívemben. |
Vasárnap délután és valahogy sápadtabbak a kirakatok. Vasárnap délután egy igazi fagylalt jól esik, és néha érzek egy régi illatot. a mama rámadta mindig a szép ruhát, az ajtóban még megfésült, és nem hallgatott rám, ha kértem: hadd járjak így egész héten át. s a nagyfiú ígérte tízre hazajön, a tánciskola parkettjén a cipők fényesek, s néhány párnak a figura összejön. a bátyád apámmal nálunk sakkozott, kamaszok voltunk és sok hülyeséget beszéltem neked, és kipróbáltuk, a szerelem jó dolog. s az elvált apa láthatja kisfiát, a vidéki rokonok látogatják az újszülötteket, és Farkasréten is elfogy a sok virág. és újra megtörtént, ahogy egy régi napon, te sem lettél felnőttebb és én se komolyabb, és előre tudtuk, szeretni jó nagyon. és néha úgy érzem, máris érkezel, vasárnap délután az este mindig túl közel, mikor tudom, hogy többé nem jösz el. és valahogy sápdtabbak a kirakatok, vasárnap délután már régen semmi se történik, csak néha érzek egy régi illatot. |
Negyvenes évek | Ötvenes évek | Hatvanas évek | ||
Hetvenes évek | Nyolcvanas évek | Kilencvenes évek |