Nyomtatás

Sz. Koncz István:

Így láttam Zoránt az elmúlt 30 évben

A Hunga-Print kiadónál 1993-ban megjelent könyv internetváltozata

Ajánlás: „Jönni szokott időnként egy piktor, ki újat lát. Megfesti. Megtanítja Önöket új színekre. És evvel megtanította Önöket látni. Baudelaire hangulatait, Baudelaire előtt, biztosan, határozottan nem érezték az emberek. De jött ő, megérezte ő, verseiben beszámolt róluk, és megtanított minket új hangulatokra.” (Ady Endre: A fekete macska, 1905.)



„Az évszám semmit sem ér,
körülbelül derékig értem magamnak”

Szóval, maga is a koncertről jön? – kérdezte a rendőr, és mielőtt elkérte volna a személyimet, az arcomba világított a zseblámpájával. Mindez a Műegyetemen történt, úgy a nyolcvanas évek elején, annál a kerítésnyílásánál, ahol kimászhatott az ember, ha épp nem tudta vagy nem akarta megfizetni a kapupénzt. Téli este volt, néhányan ott maradtunk a buli után, és beszélgettünk a zenészekkel. Mikor hazaindultunk, a kapu már rég zárva volt, és lehettünk vagy tizenöten, akik végül is úgy döntöttünk, hogy nem szurkoljuk le a két forintot a portásnak. A sötétben egymást sem igen láttunk, nemhogy a rendőrt, aki dicséretes éberséggel fölfigyelt szabálytalan távozásunkra.

– Ne is mondja, tudom – mondta az utolsóként előbújónak. – Maga is a Zoránnal beszélgetett.

– Nem – felelte a megszólított –, én vagyok a Zorán.



A történet, Zorán pályakezdésére visszagondolva, azért jutott eszembe most, mert a legtöbb ember számára ilyen váratlanul lépett elő az ismeretlenség homályából, 1963-ban, amikor megnyerte a Ki mit tud?-ot. Persze a siker nem volt előzmény nélküli. Ha azonban a kezdetet kutatjuk, kicsivel mélyebbre kell visszanyúlnunk. A szó szoros értelmében is. Úgy 1945 tavaszáig...

•  Negyvenes évek
•  Ötvenes évek
•  Hatvanas évek

•  Hetvenes évek
•  Nyolcvanas évek
•  Kilencvenes évek